Perújrafelvétel

Hogyan és mikor került a „Fiú” a fa alól – a fára?? (kivonat)

A múltat nem eltörölni kell – hanem tanulni belőle.

Az alábbi rajzot László Gyula készítette egy szibériai kurgánban talált aranylemezről (Ermitázs-gyüjtemény):

„Alvó fiú” a kurgánokban…

Jobbra mellette a késő-keresztény ikonográfia egyik művészi alkotása. Hogyan és mikor került a Fiú” a fa alól a fára??

Az élet-fa alatt alvó fiú (előző bejegyzés) rendszeresen visszatérő motívum a szibériai kurgánokban. Minden ábrázoláson egy nőalak ölében fekszik, fegyverei (íj és tegez) a fára vannak akasztva, és legtöbbször felnyergelt paripa (és még egy férfi-alak) is várakozik mellette. Vajon mennyien és milyen régen várták/várják az ébredését?!? Van ahol Imám Mahdinak nevezik – van ahol másnak – de nyilvánvalóan ugyanarról van szó…
Régi történet ez.

A Párthusokat soha nem tudta Róma legyőzni! De profi “PR”-munkatársakban nem volt hiány régóta, akik jól ismerték a “ha nem tudsz valakit legyőzni – gyalázd meg szimbólumait!” technikát is.

Egyébként Mani(cheus) éppen 12-éves volt, amikor a Párthusok békésen átadták a világi(!) hatalmat a Szaszanidáknak. Egy ideig nem hallunk róluk, majd hipp-hopp megjelennek – no hol? – a magyar honfoglalás vezéralakjai között!

Párthus-alak a “második honfoglalás” (secundus ingressus) miniatúrán a Képes Krónikában (az ivókürtöt tartó főalak mögött).
Párthusok a Szaszanida-korban. (isz. III. – IV. szd.)
  Ankh-kereszt, az Élet-Halál-Feltámadás (kör) egyiptomi szimbóluma

Az egyiptomi misztikát és szimbolikát jól ismerhette Thébai Remete Szent Pál! Hagyatékát – Boldog Özséb óta – a magyar Pálos-szerzetesek ápolták. Test-ereklyéjének hazahozatala
volt Anjou Nagy Lajos király legnagyobb szakrális cselekedete. Nem véletlen, hogy Pálosok illusztrálták a számára készített Krónikát, és az sem, hogy Mátyás 1467-es török feletti győzelme után MAGYARORSZÁG VÉDŐSZENTJÉVÉ(!) avatta Thébai Remete Szent Pált! (valamiért)

Kis történelmi visszatekintés.

Nézzük most át a (jelenlegi!) időszámításunk kezdetétől a Nicea-i zsinatig elvezető időszakot – amikor majd döntő áttörés következik be a világhatalom, a vallások, és így az emberiség történetében:

i.sz. 270-275: Aurelianus császár helyreállítja a birodalom egységét; Dominus et Deus (Úr és Isten!) címet veszi fel, és bevezeti az államvallássá tett császárkultusszal összefonódó napkultuszt, ő és a birodalom maga a legyőzhetetlen Nap: Sol invictus. Terjed a Mithrász- kultusz, főleg a birodalom kereskedőinek köszönhetően.

i.sz. 275-276: Tacitus a császári trónon.

i.sz. 216-277 között él és tanít Közép-Ázsiától Indiáig Manicheus, az első világvallás megalapítója! Feljegyzések szerint perzsa főpapok (hatalmukat féltve) keresztre feszíttették (†277 február 26).

i.sz. 276-282: Probus a római császári trónon, aki megerősíti a dunai és rajnai határ védvonalait.

i.sz. 282-284: Carus győztes harcokat vív a perzsákkal, de fiaival együtt meggyilkolják őket…(érdekes győzelem)

i.sz. 284-305: DIOCLETIANUS teljes birodalmi reformja: Tetrarchiát hoz létre (két augustus és két caesar), abszolutisztikus monarchiát vezet be, ahol dominatus uralkodik (istencsászár, uralkodói öltözetben és császári tanáccsal!), alattvalókkal, vagyis röghöz- és korporációkhoz kötött – a hadsereget ellátó – “néppel”. Utolsó nagy keresztényüldözés 304-305-ben, de emiatt a tetrarchia is összeomlik, augustus társával együtt lemondanak. A britanniai légiók jelöltje már a kereszt jelével győz 312-ben – de még ezen sincs jele semmilyen corpus-nak.

i.sz. 313-337 Nagy Constantinus és uralkodótársa Licinius a “Milánói-edictum”-ban (313) engedélyezik a szabad vallásgyakorlást a keresztényeknek. 324-től Nagy Constantinus egyeduralkodó lesz (totus orbis imperator). Mint ilyen, a következő évben – parancsára és „isteni” elnökletével (!) – összeül a keresztény püspökök első egyetemes (catholicus) zsinata. Megkezdődnek a kiátkozások: Arius követőit eretneknek minősítik, jóllehet a germánok az ő hitét veszik fel.

Ezután már csak a vallásügyi törvények és rendeletek elkészítése van hátra – ami Nagy Theodosius uralma alatt (379–395) meg is történik. Theodosius vallásügyi rendeletei bevasalják a vallási hierarchia hatalmát is az állam gépezetébe. Alexandriában eközben római bérencek felgyújtják az ókori világ “szerver-központját” – a Szerapeion könyvtárat. Elkezdődik a “győztesek” történelemírása…

A Római Birodalomnak eredendően semmilyen szakrális hagyománya NINCS (hacsak a madár- és béljósokat nem soroljuk ide), hatalmas szellemi káosz uralkodott a fejekben.

Erőszakhatalma (légiói) viszont vannak/voltak. Erőforrásait hosszú ideig terjeszkedésre, más országok kifosztására és legyilkolására “hasznosította”. Ebben kiváló szervezettséggel haladt előre. Sorra kerülnek “keresztény” területek is – majd a régi bevált recept szerint “ha valamit nem tudsz legyőzni és kiirtani, akkor állj az élére”, a cézárok “rendszerváltást” hajtanak végre. (Természetesen nem egy ember, és nem egy generáció műve ez a “produktum”!)

Ehhez “importálják” a feltalált legrégebbi írásokkal rendelkező zsidók Tóráját, ráadásképpen a régen várt Messiásukat is “előteremtik” (semmilyen korabeli Holt-tengeri, Qumráni stb. tekercs nem tud ugyanis eljöveteléről). De ha már “megszületett”, hamar keresztre is feszíttetik velük… Két legyet ütnek egy csapásra! Így a “kiválasztott” népből “kiválasztott” bűnös nép lesz – ráadásúl már Messiása sincs. Csak felfeszítve – immár “örökre” tehetetlenül. (Csipetnyi fekete mágia – a “gólem” fűszerezéséhez…) Legpikánsabb az egészben, hogy isteni személyt még ábrázolni sem szabad a hagyomány szerint – kivéve ha le van szegezve?!?

A zsidók szívóssága és harcossága hagyományaik védelmében már az elhíresült Makkabeus lázadás óta (i.e. 166) amúgy is szálka volt egyes világi hatalmasságok szemében…

A lényeg persze a dupla haszon! Ha ugyanis a plebs időnként nem bírja a sanyargatást (és már kevesli a “just mormorandus”-t), akkor mindig jól jön egy útálatos “nép” is – aki szó szerint: elviszi a balhét. Sírhatnak még pár ezer évig (van benne gyakorlatuk), ki hisz nekik azok után, amit “tettek a megváltójukkal”?!? Ott a bizonyíték: INRI! Még a világi hatalom “szegény” ártatlan képviselőjét, Poncius Pilátust is belekeverték (a Credo-ba), és „moshatta kezeit”. (Persze ki látta a 300 évvel visszadatált történéseket??)

Az “importőrök” importálják még a mágusok csúcsos süvegét (a tiarát) is, ajándékképpen a “helytartónak”, és – ha lúd legyen kövér – Mani szeretetvallását is egy füst alatt – Újszövetség néven. Nem új ez a gondolat! Az időpontok – legalábbis egyes időskálán – kísértetiesen egyeznek… (Lásd: MEGJEGYZÉS)

“Kis” kozmetikázást pedig a szövegeken már anno Newton is felfedezett! (Ez utóbbi link is felszívódott időközben – de itt kihámozható a lényeg: http://www.tabletmag.com/jewish-arts-and-culture/books/170960/saving-isaac-newton ) (2023-ra már ez is eltűnt…)
 

Az “Írás Népének” tanítása ugyan az akkori arab világban is ismert volt, de bonyolultsága miatt sokan nem is foglalkoztak vele. Hogy ők se maradhassanak ki az “egyetemességből”, kapóra jött tehát Mani leegyszerüsített “szuper-parancsolata”:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mt. 22,37-40)

Forrás: https://fineartamerica.com/featured/crux-gemmata-mikelis-svetlovs.html

A kereszt eredeti jele(ntése) is innen értelmezhető (ókeresztény Crux gemmata), ami az ember csodálatos helyét jelöli ki a teremtésben (csillagokkal övezett univerzumban): egy vízszintes és egy függőleges szárú “kereszt” közepén (de természetesen nem felfeszítve!) helyezkedik el. A függőleges ág az Istennel való végtelen kapcsolat, a vízszintes (rövidebb) ág pedig a “felebaráttal” való idő- és térkorlátos kapcsolat “csatornája”. Ékkövei pedig mindkét “ágon”: a jó cselekedetek. Ez a Nagy Parancsolat, ez a Világ Megváltója (Salvus Mundi)!

Ennyi a szükséges és elégséges feltétele az égi-földi üdvözülésnek – a többi csak “hab a tortán”!! Hiányzik még valami? Mi kell még ehhez? Ezért volt a legnagyobb ellenség a manicheimus, lett légyen katar, bogumil vagy bármilyen “jelmezben” jelent is meg – mind az inkvizíció, mind pedig Mohamed követői számára egyaránt. Mivel mindenhol felrúgta az egyházi és világi hatalmaskodók által kialakított (status quo) “játékszabályokat” – ami a mai napig főbenjáró bűn. Ugyanis – köszöni szépen – nélkülük is (sőt leginkább nélkülük!) tökéletesen “elboldogul”. Na ja, ezért égtek az “ókeresztény” időkben a pokol fő helyein a papok és püspökök!

Hogy milyen régóta ismert az ősi vallásokban ez a szimbólum, amit a római kereszténység is átvett, arra egy hazai példa a Tiszabezdédi aranyozott ezüstből készült tarsolylemez. De a világ sok pontján találhatók hasonlók. Természetesen ma már igen nehéz megmondani, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás…

Azután a római hatalmi gépezet és a mártír-üzlet is beindult. Jöhettek az újratemetések és szenté-avatások… A történet többi része – mind a mai napig – már csak folytatás és mindezek következménye… Mára maradt a társad a lom.

De Newton még látta az eredeti írásokat is! Tehát vannak, és majd bizonyosan elő is kerülnek, “mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.” (Luk. 8,17)

Végezetül két jövendölés.

  • Először egy “félhivatalos” jóslat (Malakiás pápalistája)
    A XX. századi pápák listája sorszámmal, latin elnevezés értelmezése (uralkodásának ideje) 

    102.   Lumen in coelo „fény az égből” XIII. Leó (1878-1903)
    103.   Ignis ardens   „lángoló tűz”   X. Pius (1903-1914)
    104.   Religio depopulata „elnéptelenedett vallás” XV. Benedek (1914-1922) 
    105.   Fides intrepida   „rendíthetetlen hit” XI. Pius (1922-1939) 
    106.   Pastor angelicus   „angyali pásztor”   XII. Pius (1939-1958) 
    107.   Pastor et Nauta   „pásztor és tengerész”   XXIII. János (1958-1963) 
    108.   Flos florum   „virágok virága”   VI. Pál (1963-1978) 
    109.   De medietate Lunae  „a félholdból”   I. János Pál (1978) 
    110.   De labore Solis   „napfogyatkozásból” II. János Pál (1978-2005) 
    111.   Gloria olivae   „az olajfa dicsősége” XVI. Benedek (2005-től) 
    – Petrus Romanus   „Római Péter” az utolsó pápa?

    Ezek szerint az utolsó pápa jön! Lehet, hogy “ő” már tud valamit?

  • Másodszor ide kívánkozik egy érdekes “sámán-jóslat”-ból – a Nyirkai Jóslat-ból – a Manó-val kapcsolatos és mostanában aktuális rész: (Az 1947-től számított “még 60-70” ugyanis pontosan 2012 ±5 év!)

    A Kost Áldozó (Ábrahámot közös ősüknek tartó zsidók és arabok)
    két fia tovább marakodik
    A tevék magyar hajcsárai
    Manó bőrét húzzák Krisztus képére,
    Hogy megtévesszék a népet,
    és arannyá válthassák a félhold csillogását.

O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O

P.S.: A “kettős –kereszt” szimbolikája és khí-ró már egy másik történet…

MEGJEGYZÉS: (2023.04.24)
Ezt az oldalt a szerző később eltávolította. Szekeres Sándor elmélete az „Eltévedt időszámítás„. Herribert Illig nyomdokain indult el, de sokkal több időskálát ismertet (többek között az ún. Úr szerintit), jó sakkozó precizitásával előre-hátra számolja a különböző írásokban datált eseményeket és összefüggéseket, amit történelmi és csillagászati adatokkal is bőven alátámaszt. Történelmünk első ezer évében történt események pontos idejét máig is igen megnehezíti a valódi időskála megtalálása, mert egyidőben többet is használtak. Emiatt van pl. eltérés a Magyar Krónikák kapcsán is.

A történethez tartozik, hogy én hívtam fel a figyelmét arra, hogy az általa igen precízen dokumentált időskálák egyikén, kisérteties egyezések találhatók Mani(cheus) és a későbbiekben lejegyzett írásokban Iesu-nak nevezetett alak élettörténetében. Élettörténetük ideje, tanításuk tartalma, valamint Mani esetében a jól dokumentált keresztrefeszítés során elszenvedett agóniája is – amit az ellenérdekelt papság ármánykodása miatt volt kénytelen elszenvedni.
Személyes találkozásunk során elmondta, hogy mint hívő keresztény soha nem fordult meg a fejében ilyesmi, és pár hónapos hezitálás után el is távolította ezt a bejegyzését, valamint a kapcsolódó megjegyzéseket és kommenteket.
Az is tény, hogy nem sokkal Manicheus után kezdték összeszerkeszteni az Ó-szövetségnek nevezett és zsidóknak tulajdonított írásokat a főleg szír-arámi nyelvű „Újszövetségi” szövegekkel, miután a kereszténységet a cézárok „rendszerváltás” keretében államvallássá tették. Ez párhuzamosan történt a Mithrász-kultuszt leépítésével, ill. annak misztériumvallási elemeinek az Újszövetségbe való beépítésével. Hivatalos kultusza még a kereszténynek tartott I. Constantinus császár alatt is megőrizte befolyását, egy ideig párhuzamosan léteztek, de innentől kezdve mint vallás nem kap támogatást és eltűnik.

Szólj hozzá!