Közös történelmünk epizódjai
2011.11.24
Forrás: Deutsch Gábor, Egy munkácsi történet. Megjelent a Forrás c. időszaki kiadvány 2011 novemberi számában.
A Belzi rabbi, aki a bizonytalan lengyelországi helyzet miatt Magyarországon talált menedéket — különböző okok miatt több városban — az első világégés idején hálás szívvel megjegyezte, ha megint lesz Szánhedrin (Nagybíróság), abban jelentős számú magyarországi rabbi vesz majd részt, mert hosszan lehetne sorolni a kiemelkedő tudós rabbikat. Vác, Mád, Nagysimonyi, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Újfehértó, Kisvárda, Pest mind rendelkezett ilyen nagyságokkal. Munkácsról személyes okok miatt nem szólt, jóllehet igen sok ember véleménye szerint ott egy óriás tevékenykedett: Chájim Elózor Sapira.
A Kanadában élő Mojse Krausz, aki vagy
20 évig minden ősszel a Kazinczy utcai nagy zsinagógában teljesített szolgálatot, a tanítványa volt. Csak annyit mondott: egy városban egy király kell, kettő nem fér el. Ez lehetett a két jeles rabbi ellentétének forrása, de — mint ahogy a tanítvány mondja — Ráv Sapira jóságos, megértő, emberséges ember volt. Ugyanakkor bölcs és jószívű. Erre egy példát idézett a sok közül az egykori növendék, Mojse Krausz, az eset fül- és szemtanúja.

Nagy ribillió rázta meg Csapot, ahol egy vehemens elnők (rasekol) és egy csendes, de nagy tudású rabbi élt. Tűz és víz. Nem jöttek ki egymással, illetve a rasekol a rabbival. Jesívát végzett ő is, és ezért a helyi lelkipásztor minden lépését megkérdőjelezte. Meg is hagyta háza népének, ha bármi kérdésük és sájlejuk van, hozzá forduljanak, mert ő helyesebben dönt, mint bárki más. Történt, hogy egy pénteki nap délelőttjén az elnök nem tartózkodott otthon, feleségének valami nem tetszett a már elkészített tyúkon, kérdéses volt, kóser-e vagy sem. Más lehetőség nem mutatkozott, elvitte a húst a rabbihoz, aki megnyugtatta, kóser. Amikor az asszony hazatért, a lélegzete is elállt, mert a férje ott volt az udvar közepén, meg kellett vallania, miért járt a rabbinál. A férfi rápillantott a tyúkra és ordítani kezdett: Erre mondta a rabbi, hogy kóser? Ez tréfli! Fogyasztani halálos vétek. Gyorsan keressék elő a metszőt, a sajchetet, ha a mikvéban (a fürdőben) van, húzzák ki a vízből, és hozzák ide. Fogjanak egy másik tyúkot, és ha levágták, aki él és mozog, lásson munkához, kopassza a tollát, sózza, kóserozza, sürget az idő. Ezt a húst tegyék jégre. Vasárnap beviszem a rabbival együtt Munkácsra — mondta. Döntsön ráv Sapira. Lássa meg mindenki, kinek van igaza és vonja le a megfelelő következtetést. Lázasan dolgozott a ház népe, elkészültek időre. A rabbi remélte, hogy lecsillapodnak a kedélyek sábeszkor, de csak időlegesnek bizonyult a béke.
