Dina esete Sekhemben
“A felnövekvő ember örökölt joga párkapcsolat létesítése -
az emberek közösségének pedig az erőszak alkalmazása.
A közjó mindig csak attól függ, hogyan élünk ezzel a kettővel.”
Van egy egészen különös történet a Bibliában, egy komplett krimi (Teremtés 34. fejezete), ami máig elgondolkodtató kérdéseket vet fel.
Feltűnő, hogy már a neve is “beszélő név” (Nomen est omen!), jelentése ítélet, (דִין am. bíró(ság) gyökből) pl. a jeruzsálemi targumban “a nagy ítélet napján” kifejezés helyén ezt olvashatjuk: בְּיוֹם דִינָה רַבָּא (bejom dina rábá)[3]
Vajon miért kapta ezt a nevet? Soha, sehol, senkit nem neveztek így a Bibliában rajta kívül. Milyen “családi” ítélet lebegett ezáltal már születésétől fogva a feje felett? Mindenesetre azt már kezdő Tóra-olvasóknak is illik tudni, hogy „legyetek óvatosak az ítéletben”
הֳווּ מְתוּנִים בַּדִין (hávu mitunim bádin) (פִּרקֵי אַבוֹת) atyák szakaszainak legelső jótanácsa!
Nézzük tehát óvatosan születésének előzményeit: apja, Jákób nem tartotta be a 3Móz.18,18–ban leírt micvát: “Nőt a nővére mellé el ne végy, hogy vetélkedést gerjessz, fölfedvén mezítelenségét mellette az ő életében.” Mentségére szolgáljon, hogy apósa és Lea közösen “viccelte” meg (vagy Ráhel is benne volt?!?). Ez utóbbit nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy Jákób súlyos helyzetbe került: választhatott a szerelme és egy törvényi előírás között – és ő a szerelmet választotta.
Nézzük mik történtek Leával, mielőtt egyetlen lánya megszületett:
“Jákób este hazajött a mezőről, Léa elébe ment és szólt: Hozzám jöjj be, mert bérbe vettelek fiam mandragóráiért. És vele hált azon éjjel. És Isten hallgatott Léára, viselős lett és szült Jákóbnak egy ötödik fiút. És szólt Léa: Isten megadta jutalmamat, hogy odaadtam szolgálómat férjemnek. És elnevezte Jisszákárnak. És Léa újra viselős lett és szült egy hatodik fiút Jákóbnak, szólt Léa: Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal. Most már nálam fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki. És elnevezte Zebulonnak. Azután pedig szült egy leányt és elnevezte Dinának.” (1Móz.30,16-21)
Érdekes kérdést vet fel, hogy az “anyák vétkeit”, vagy ha úgy tetszik: rámenősségét, vajon hány generáción át öröklik az utódok? Erre való utalást nem találunk (ellentétben az atyák cselekedeteivel kapcsolatban).
…Akit szült Jákóbnak,
Jelen tanulmány nem kíván a kabala mélységeibe leszállni, de Jákób – azaz Izrael – családjának létszáma (ahol 12 fiú és egy lány, a legkisebb született) kapcsán említést érdemel, hogy eredetileg a Babiloni csillagászat pontosan ismerte a nap útját az ekliptikán és ennek megfelelően azt is, hogy a nap nem 12, hanem 13 csillagképen halad át útja során. A 13-dik, a kígyótartó azonban valamiért kimaradt a publikációkból, máig vita tárgya, hogy miért. Sokan a 12*30-fokos felosztás egyszerűségével magyarázzák (ami ma is az időzónák alapja). Az viszont bizonyos, hogy a legkisebb csillagkép, a rák (cancer, ami csak 8 fokot foglal el az állatövben) a női (anyai) minőséget szimbolizálja, a Kos(Mars) és Bak(Szaturnusz) kvadrát jegyek pedig tökéletesen ráillenek Simon és Lévi karakterére. Ősanyánk “kíváncsisága” miatt kellett távoznunk annó az Édenből (kígyóstól és Ádámostól együtt!) - és lehetséges, hogy a zodiákus csillagképeiből is emiatt. Azóta gyilkolja egymást a férfinem. Máig kérdéses, hogyan találunk együtt a paradicsomba vissza?!
Ez a terve már nem teljesült Dinának, ha ugyan valóban ezért „ment ki”, és semmi más szándéka nem volt, amikor feltünés nélkül távozott otthonról. Ezt az indokot is nyilván csak utólag mondhatta, hiszen úgy távozott, hogy előtte nem szólt, sőt távozása gyanúsan észrevétlen is maradt a többiek előtt. Ez a két momentum azt erősíti, hogy nem is akarta, hogy a családtagok tudjanak róla és beleszóljanak döntésébe.
Négyszeres(!) minőségben találkozik Sekhem az “Ítélet lányával”, és azonnal kész az ítélet is. Innentől kezdve többször hivatkozok Ursula Rudnick (továbbiakban U.R.) cikkére[5], aki szerint több mutat a konszenzussal történ szexuális aktusra, mint erőszakra. Ursula Rudnick górcső alá veszi azt a négy igét, ami leírja a történéseket:
”Ha valaki talál egy hajadon leányt, aki nincs eljegyezve, és megragadja és vele hál és rajta érik őket; akkor adjon a férfi, aki vele hált, a leány atyjának ötven ezüst sékelt, és legyen felesége, azért mert meggyalázta; nem bocsáthatja el egész életén át.” Ennyi a Tórában az ítélet. (5Móz.22,28-29)
Magának ennek a szónak a jelentése azonban nem teljesen egyértelmű a héberben: Vaye’aneha ti. olyan fájdalmat is jelenthet Dina számára, ami a szüzesség elvesztésekor lép fel. Az ona (időszak) szó ebből az igéből származik, sőt ez a szokásos rabbinikus kifejezése annak a jognak, hogy a nők[!] legálisan élhetnek szexuális kapcsolatban. Más értelmezése ennek az igének, a ma’ane (válasz), azt sugallja, hogy a két fiatal beszédbe elegyedett, és Sekhem válaszolt Dinának.
Ez a legkevésbé valószínű, de azért érdekesnek találom, mivelhogy biztosan voltak konfliktusok Dina családjában a szülők említett “vétkei” miatt. (U.R.)
Nézzük a történéseket tovább:
Ha nem kerülnek elő kapcsolódó apokrif iratok, talán már soha nem tudjuk meg, hogy erőszak történt-e. Az olvasható, hogy a fiatal herceg nem csak ezt a születésétől fogva különleges lányt szerette meg, hanem mint Jákób lányát is. Apósjelöltként nézett Jákóbra, amikor megkérte a kezét. Tudta ugyanakkor, hogy emiatt a végzet lebeg a feje felett – de ő mégis a szerelmet választotta[6].
„És szólt Sekhem a leány atyjához és fivéreihez. Hadd találjak kegyességet szemetekben, és amit mondtok nekem, megadom.” (1Móz.34,12)
A tény tény marad, ezután megtörténik a történelem első “tömeggyilkossága”, ha úgy tetszik genocíduma. A véres leszámolás után Jákób feddő szavaira a két testvér csak holmi társadalmi elvárásokra[8] hivatkozik: „Szabad-e nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy paráznával?” (1Móz.34,31)
Lényegében ezzel az átokkal búcsúzik élete végén tőlük! Ez a cherem így a mai napig érvényes! Vagyis Jákób ezzel az utódokra hagyta az átok feloldását! Ne féljünk tehát újragondolni a történteket! Férfi és nő kapcsolatában csak mindkét nem együttesen oldhatja fel ezt a kötést, külön-külön egyik “fél” sem. (Az csak fél-megoldás!) Ahogy a mondás is járja: “kettőn áll a vásár”! Már éppen ideje a közös gondolkodásnak. Mert az ember férfinak és nőnek lett teremtve – nem férfinak vagy nőnek[10]. (1Móz.1,27 és 1Móz.5,2)
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
(József Attila: A Dunánál)
(Bp. Gutenberg tér - ifj. Vastagh György bronzdomborműve 1909-ből)
Ádám, hol vagy??
[1] Ősanyánk mentségére fel lehet hozni, hogy a két fára kimondott tiltást (1Móz.2,16-17) személyesen nem hallhatta! Ugyanis a “némber” konkrétan csak ezután lett teremtve Ádám oldalbordájából: (1Móz.2,21).
[2] Az természetesen külön tanulmányt érdemelne, honnan lehet tudni, hogy mikor szól valakihez az „égi hang”, és mikor valami más? Paroxizmus és őrület között, hol a határ?? Kérdés az is, hogy egy ilyen belső személyes élményről a média hogyan tud közvetíteni?
[3] Huber Lipót: Biblikus tanulmány (1930) 42.o.
[4] Rási kommentár , ill. Jechezkél 16:44
[5] Lásd Ursula Rudnick gondolatébresztő könyvismertetője Anita Diamant: The Red Tent (Picador: 1997) könyvéről, “Restoring the Voice of Silenced” – címmel.
[6] Olvashatjuk ezt a történetet Rómeó és Júlia előfutáraként, egy tragikus és lehetetlen szerelmi történetként? Ma ez sok ember értelmezése (főleg nőké), míg az értelmezők korábbi nemzedékei elkerülik a választ. Egyszerűbb volt a hagyományban Dinát passzív nőnek láttatni, aki megbűnhődött a vétkéért, semmint öntudatos fiatal nőnek, aki maga választja a szerelmesét egy másik népből. (U.R.)
[7] Apropó József! Nagyon valószínű, hogy családi feszültséget okoz, ha egy szülő jobban szereti egyik gyermekét (1Móz.37,3), és kivételez vele! A többiek frusztráltsága lehet erőszak forrása – de ez egy másik történet… vagy nem? Egyetlen történetet írnánk évezredek óta?
[8] Milyen szörnyű következményei vannak manapság is ezeknek a társadalmi elvárásoknak, arra álljon itt egyetlen példa: Nemrégiben az izraeli közszolgálati televízióban híradórészletként, rettenetes képsort vetítettek – egy muszlim férfi, aki nem csak izraeli állampolgár, hanem egy fegyverhasználati joggal rendelkező közalkalmazott (ami azt jelenti, hogy az illető átesett egy sor biztonsági ellenőrzésen, mire fegyvert kapott) megölte a saját lányát azért, mert az nem akart ahhoz a férfihoz menni feleségül, akit a család választott számára. Hét golyót eresztett a lányába, közvetlen közelről, a saját autójukban ülve. A film a cselekmény rekonstruálásakor készült, célja az indíték vizsgálata, hiszen ahhoz nem fért kétség, hogy a tettet elkövette. Elborzasztó az volt, hogy egy teljesen normális, felnőtt ember maga-magának is igyekszik megmagyarázni, hogy miért nem tehetett mást. Valójában, azért nem tehetett mást, mert a társadalmi elvárások ezt követelték tőle - és ezért, elrettentésül, mutatták be a közszolgálati tv-ben, bírói döntés szerint főműsoridőben. (http://amichay.hu/vejislach)
[9] Mint korábban említettem, van a haragnak, a bősz indulatnak, a dühöngésnek olyan változata is, amit szent dühnek, szent felháborodásnak lehetne nevezni, szenten értve egy szellemi, isteni erő általi motivációt, vagy akár önfeláldozó cselekedetet. Ezt nevezik paroxizmusnak – de itt ennek épp az ellenkezőjéről van szó! Pontosan ezért nem felejti - nem felejtheti el - Jákób sem.
[10] A Ember – Férfi – Nő hármas viszonyára Karinthy zseniálisan mutat rá: Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. http://hu.wikiquote.org/wiki/Karinthy_Frigyes
-----------------------------------------------------------
P.S.: Ugyanebben a témában többek között Jean-Daniel Macchi genfi egyetemi tanár is kifejtette nézeteit.
(http://archive-ouverte.unige.ch/downloader/vital/pdf/tmp/ap1t9m5f0jnenfver3mbpv9bt3/out.pdf)
A sekhemi tragédia nekünk szóló üzenete (1Móz.49,5-7) az lehet, hogy az emberi társadalom problémáit vallások közti átjárással (kitérés/betérés) NEM LEHET megoldani. Ezen a szinten az “átkot” inkább csak elmélyíteni sikerül! A megoldás nyilván csak “magasabbról” jöhet, mint fajok, családok és eklézsiák! Az, hogy ki a jó ember, vagy ki a rossz ember ugyanis, nem vallás kérdése.(2013-11-15)