Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsidók az 1956-os eseményekben

2015.01.13

A mai napig tartja magát az a két egymásnak ellentmondó vélemény, hogy a “Kádár-korszakban nem volt antiszemitizmus – illetve, hogy állandóan fennállt a szélsőjobboldal visszatérésének veszélye”.[1]

A forradalom története egészen a 80-as évekig nem képezhette tudományos kutatás tárgyát. A politika számára hasznos eszköz volt a feltáratlan múlttal való jobbra-balra riogatás.

Mára már ismert tény, hogy néhány helyen valóban voltak atrocitások a következő helyszíneken: Budapest, Csenger, Füzesabony, Füzesgyarmat, Győr, Hajdúnánás, Máriapócs, Miskolc, Nyírcsaholy, Tápiógyörgye, Tiszabercel, Veszprém (Részletesen lásd Szakolczai Attila: www.konfliktuskutato.hu).

Újpesten azonban sem etnikai, sem politikai attrocitás nem történt! Köszönhető ez elsősorban az újpesti Forradalmi Bizottság választott elnökének. Dr. Rajki Márton (1901-1959) ügyvédnek.

rajki_marton.jpgZentán születtett zsidó családban Klein Mór néven. Apja tehetős fűszerkereskedő volt, emellett 40 holdon gazdálkodott a Zentához tartozó Gunarasi-tanyán. A fiatalember szülővárosában végezte a középiskolát. 1919-ben, a szerb megszállás elleni tiltakozásképpen egy diákmozgalom élére állt. A szerbek által megkövetelt feltételeket nem volt hajlandó betartani. 1920 nyarán átszökött Magyarországra. Az erősen magyar érzelmű ifjú egyetemi évei alatt fokozatosan jutott el a további életét meghatározó keresztény értékvilághoz. Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Fakultásán volt hallgató. Tanulmányai utolsó éveit Nürnbergben végezte, a Handelshochule-ban. 1924-ben tért vissza Magyarországra. Több alkalommal illegálisan látogatta szüleit. Egy esetben elfogták a szerb hatóságok, Topolyára vitték, bebörtönözték. Menekülését apja lélekjelenlétének köszönhette, aki a börtönben addig alkudozott fiáért, míg nem kevés aranyért cserébe 15 nap után elengedték. Megmenekült, de a szerb hatóságok kitoloncolták az országból. 1938-ig nem látta szüleit. Jogászi pályáját Nyírbátorban kezdte.

Az események következtében szívbeteg apja 1941 májusában meghalt. A család nőtagjait Rajki Márton édesanyját és egyik nőtestvérét – 1944-ben Auschwitzbe deportálták, ahonnan Klein Sándorné szül. Fuchs Ilona (szül. 1870-ben Becsén) és leánya Klein Erzsébet (szül. 1896-ban Zentán) soha nem tért vissza. Őket 1947-ben a zentai járásbíróság végzése alapján nyilvánították holttá. A holokausztot a családból csupán a Topolyán élő Klein Anna Rajki Márton 1897-ben született nővére – és két gyermeke élte túl.”[2]

Klein Mór 1926-ban érkezett Újpestre, ahol Dr. Décsi István ügyvéd mellett dolgozott. 1928-ban ügyvédvizsgát tett, és Újpesten kezdett praxist. Ugyanabban az évben feleségül vette Kaiser Ilonát. A kapuvári német családból származó feleségétől 1932-ben született fia, György. A család 1935-ben nevét Rajkira változtatta és kikeresztelkedett. 1942-43-ban karpaszományos honvéd, majd zsidó származása miatt 1944-ben munkaszolgálatos, de sikerül megszöknie. A háború után ellátta több egyházi személyiség bírósági védelmét az ún. háborús bűnösök pereiben. Védte többek között Dr. Csík József újpesti apátplébánost, aki azért került a vádlottak padjára, mert az Újpesti Turul Egyesület vezetőségi tagja volt.

1956 októberében a legfontosabb feladat a közbiztonság helyreállítása volt. A rendőrság teljes legénysége – tartva az emberek haragjától – kivonult a városból. A Forradalmi Bizottság Rajki Márton vezetésével polgárőrséget állított fel. A rendelkezést Rajki Márton adta ki. A mindenki által helyeselt döntés eredményeképpen fegyelmezett csoportokat szerveztek, és attrocitás Újpesten nem történt.

Október 26-án a bank vezetői tudatták a Forradalmi Bizottság elnökével, hogy a páncélszekrény kulcsát őrző négy emberből csak hármat találnak, az üzemek dolgozói azonban követelik a bérüket. A Forradalmi Bizottság elnöke engedélyt adott a páncélszekrény zárjának feltörésére. Így Újpesten mindenki időben megkapta a járandóságát. Ugyanezen a napon a Forradalmi Bizottság nevében Dr. Rajki tárgyalt a Magyar Dolgozók Pártja újpesti vezetőivel, akik azt ígérték, hogy értesítik a Honvédelmi Minisztériumot: Újpesten rend van, nem kell katonaságot küldeni a nyugalom fenntartására. Az ígéret ellenére Újpestet két irányból szovjet tankok közelítették meg. A tömeg fegyveres harcra készült.

Október 27-én az elmenekült rendőrség küldöttséget menesztett a Forradalmi Bizottsághoz, hogy egyeztessék, miként tudnak együttműködni a későbbiekben a rend fenntartásában. A tömeg az akkori Tanácsháza előtt észrevette a régi rendszer egyenruháit viselő embereket. Azt követelték, tartóztassák le a küldöttség tagjait. A hangulat egyre fenyegetőbb lett, ezért a polgárőrség parancsnoka tehetetlenségében Dr. Rajkitól kért segítséget. Az elnök, akinek a fegyverek tömeges megjelenésével egyre kevésbé volt befolyása az eseményekre, rövid beszédben felhívta az épület előtt álldogáló ezrek figyelmét a törvényességre és az erőszak veszélyeire. A tömeg azonban nem csitult, így az elnök javaslatára a rendőröket a polgárőrség védelmében kicsempészték az épületből. Dr. Rajki Márton ebből az esetből levonta a tanulságot: a tömeget már képtelen irányítani. 1956. október 27-én lemondott a Forradalmi Bizottság elnöki tisztéről, és átadta a vezetést Kósa Pálnak. Másnap bejelentette, hogy a továbbiakban nem vállalja a bizottsági tagságot sem. Négy napos elnöki tevékenysége alatt senkit nem ért bántódás, az általa vezetett testület törekvése arra irányult, hogy a tisztviselőket újra munkába állítsák, és megteremtsék a város nyugalmát.

Dr. Rajki Márton, az 1956-os forradalom megtorlásának egyetlen ügyvéd mártírja. Kivégzésével példát statuáltak arra, hogy minden hatalom számára az elkövetett bűnök között legsúlyosabb, ha valaki a zsidó és keresztény szellemiség között hidakat épít és békére törekszik.

Más bűne nem volt.