Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Si vis pacem, para bellum!

2011.12.10

Az utóbbi időben megerősödött a háború híveinek hangja: a válságok megoldására a történelemben mindig jó módszer volt egy kis háborúságot gerjeszteni az elkeseredett és kifosztott emberek között... Hadd öljék egymást, az jót tesz a fegyverüzletnek is. A zavarosban halászók számára ez az utolsó menedék! Zűrzavarban könnyebb átmenteni a lopott holmit. “Az erőszak a gyöngék végső menedéke” (Asimov). A “gyönge” itt természetesen szellemileg értendő – akinek ti. már nincs több ötlete a kialakult válság megoldására (főleg ha ő okozta)! A távol keleti küzdősportok jól ismerik ezt – és alkalmazzák is: aki a harcot fizikailag megindítja – az mindig a gyengébb fél!

 
A (szellemi) sötétség embergyilkos szolgáiról ez olvasható az Írásban:
(János 8,44)
“Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott [Júd. 1,6.] meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”
 
Nos ezek szerint hiába irtották ki Manicheust (és híveit), ha tanításának lényegét - a világosság és sötétség döntő harcáról (Júd. 1, 6)! - áthozta az Újszövetség!
 
Az utóbbi idők készülődésének jeleiből kis ízelítő!
 
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég... (Mt.24,6)
 
Csak a vég kezdete. (A szétválasztás elkezdődik)
 
Ja és a lényeg! Pitti Kati mai riportjában kimondja azt, amit sokan nem akarnak meghallani (nincs fülük a hallásra?):
"A magyar nemzetnek nagyon nagy dolga lesz még a világ jobbá tételében! Amit csak mi fogunk tudni megmutatni; hogy merre van a kiút majd! () Úgy lesz!"

 

 
 

Profilkép