Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nincs új a nap alatt

2015.07.20

(Részlet: SUMER: AZ ÉDEN VÁROSAI c. könyvből. Time-Life Books, 1993)

“A régészek nagy mennyiségű, talán túl sok napi adminisztrációs szöveget gyűjtöttek össze: a kutatók már eddig is közel 30 000 táblát publikáltak – elegendőt ahhoz, hogy az elemzőket évtizedekre lekössék - , és még táblák ezrei várnak kiadásra. Ezek a hétköznapi jelentések egy erősen központosított, csaknem totalitárius állam képét festik. Az állam élén a király állt, aki, mint korábban Narám-Szin, isteni rangot követelt magának.

eltunt-civilizaciok.jpg

         Sulgival kezdődően a király jelentős vagyon – példáúl műhelyek, textilüzemek és az azokat működtető rabszolgák és szolgák – fölött rendelkezett. Saját embereit állította a templomok élére – hasonlóképpen ahhoz, ahogy Sarukin tette lányával Urban - , hogy ellenőrizhesse azok hatalmas bevételeit. A birodalom termelő gazdaságának minden ágát a kormányzat ellenőrizte.

         A Sumer anyaországban minden városállamot egy tartományi helytartó irányított, aki a hatalmat megosztotta a körzet katonai parancsnokával, egy magas rangú – valószínűleg a királyi rokonságba tartozó – tiszttel, aki közvetlenül a királynak tartozott jelentéstétellel. Az állam alapja azonban továbbra is a bürokrácia maradt.

         A hivatalnokképzés egyik legfontosabb intézménye az édubba, a ’tábla háza’, vagyis az irnokiskola volt, amelyet nem csupán az írnokoknak, de az állam legtöbb hivatalnokának el kellett végeznie. A sumer találóskérdés, mely szerint “csukott szeműek lépnek be ide, kinyílt szeműek lépnek ki innen” (Komoróczy Géza fordítása) – nemcsak a műveltségnek a tanulatlanság felett aratott diadalára, hanem az itt végzettek államigazgatási rejtelmekbe való beavatásának előnyeire is utal. Az édubbában mindenki sumert tanult, amely beszélt nyelvként ugyan már hanyatlani kezdett, de még mindig a gazdasági és kormányzati ügyintézés nyelve volt.

         Úr szorosan szervezett birodalma sziklaszilárdnak, megváltoztathatatlannak és olyan öröknek tűnt, mint maga az Eufrátesz. Az ország topográfiájában bekövetkező változások, más külső tényezőkkel együtt, azonban elősegítették Sumer hanyatlását. Maga a kiszáradt földnek életet adó Eufrátesz is megváltoztatta medrét, és ezzel néhány folyóparti sumer várost víz nélkül és magasan az egykori meder  partján hagyott. Ahogy Sulgi utódainak hatalma riasztó gyorsasággal hanyatlani kezdett, a Sumer határain túl élő sivatagi és hegyi népek is kezdtek nyomást gyakorolni az államra. (kiemelés tőlem)

(…)

Az elámiak, akik valószínűleg kihasználták a birodalom belső gyengeségét, felsorakoztak Ur körül, és I.e.2004-ben rohammal bevették az ősi várost.”

Részletes leírásokat olvashatunk még itt a birodalom peremén élő félnomád törzsek – a gutik – beszivárgásáról, és az állam leépülésének évszázadokig tartó  komplex folyamatáról.

Mint tudjuk, mielőtt bezárult volna az ostromgyűrű, azelőtt menekült el Ábrahám apja Ur városából, hogy Kánaán földjére menjen családjával (1 Móz. 11,31), ahol addig még nem jelentek meg idegenek a helyi pásztornépek között. Ezzel elkezdődött egy új korszak az emberi történelemben, ami azóta is tart…  Jákóbbal, Ismaellel (aki tkp. az elsőszülött ebben a  családban), és egy “utószülöttel”. De ez már egy másik történet.

Vagy mégsem?

(Forrás:www.metaxy.hu/file/23/eden---egy-viz-ala-merult-paradicsom.pdf )