Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nézz körül és láss szellem-szemekkel!

2011.12.18

Lassan-lassan eljön a legsötétebb és leghidegebb éjszaka. Ideje a szellemi látásnak. Kihúnynak a zavaró fények, “lefagynak” a blogok, bezárnak a kacatárusok és bénán tátognak a szószaporítók. Mindenki szembenézhet önmagával. Csak a “múltunk” marad bizonyosan velünk – jó ha tisztában vagyunk vele. Amikor fordulnak a csillagok, és “megterít” az ég a nagy “vacsorához”: minden nép azt eszi majd, amit “főzött” magának. Ki békességet – ki háborúságot szerzett...

Végezetül pedig azt kívánom néked – a sötét éjszakában tartson ki a fényed !
(Mt. 25,1-13)

 
HUNOR ‘s MAGOR titka
 
Hunor ’s Magor titka mostanra nem titok,
mindenki tudhatja – aki szemet nyitott:
Hogy a magyar hol él, azt tudja minden gyerek,
de hun vannak a hunok? No azt ki mondja meg?
Hunor ’s Magor testvér együtt vadászgatott,
országot kerestek, ahol szép nap ragyog.
Gondolkoztak erőst: miért ilyen az ég,
egyszer ragyogó – máskor koromsetét?
 
Figyelték erősen a napnak járását,
családjukkal éltek, és Isten áldását
mindig megcsodálták, míg kedves asszonyuk
gömbölyödni kezdett – ha úgy hozta a soruk.
 
Tavaszra jött a nyár, az őszre hideg tél,
nagyapák elmentek – de minden gyermek él!
Hogyan van, hogyan van, drága jó testvérem?
Így jár majd nekem is minden nemzetségem?
 
Válaszul felettük megremegett az ég
recsegve-ropogva, vagy már a pitvar ég?
Baj van testvér, baj van! Rablók fosztogatnak,
most erősen vessük hátunkat a falnak!
 
Nem állhatunk félre, a mi éltünk nem kár,
csak családunk éljen, s nem bír le a halál!
Küzdöttek keményen, csaptak rettenetest,
végül a sötétség lassan felengedett.
 
Meghátrált a gonosz – úgy menekült vissza,
ahogy a sötétet napsugár felissza…
 
Felitta a föld is sokuk drága vérét,
de meghagyta nekik seregük vezérét!
Hunor ’s Magor gyászolt – de nap fordultával
már éhség gyötörte maradék hadával.
 
Hadnak ugyan apró – és asszonynép a java,
sőt mind olyan éhes, mint száz haramia.
Nincs enni! Nincs inni! Hisz oda a magtár…
Halál fia vagyunk, most jön csak a nagy kár.
 
Testvérem ne hagyj el – hol a javasember?
Gyökérnek-gumónak ismerője, némber!
Most minden ehetőt, bármit is ad az ég!
Csak tavaszig tartson minden életet még!
 
Tavaszra jött a nyár, majd őszre rideg tél,
de soha nem múlt a haramiaveszély.
Emeltek már falat – árkot is elébe,
ám sose nyugodott az éj sötét népe.
 
Összegyűltek ezért minden család-törzsek,
Vajon mit mondanak a vén-öreg bölcsek?
Hunor ’s Magor ekkor már sok napot látott,
és látott bőviben sötét éjszakákat…
 
Látták az éveknek örök fordulását,
Rég elhalt nagyapák szint’ kiköpött mását.
Láttak már gonoszt is sok ember szívében,
látták a világot – úgy kerek egészben.
 
Emberfia testvér, Magor így szólalt meg.
Tudjuk már mindketten az örök-nagy rendet:
A világ nem áll meg sohasem a nyárban,
hiába szeretnénk véget a naptárban!
 
De nem is lenne jó, ha minden megállna,
hogyan is élhetnénk egy halott világba’?
Ide figyelj testvér! Én vagyok idősebb,
hallgasd meg a tervem, egyet se keseregj!
 
Megvagyunk régóta – megleszünk eztán is,
elmondom a tervem, nem kell kalamáris:
A sötétség ellen ketten vagyunk testvér!
Közrefogjuk szépen a forgandó szerencsét!
 
Óh bár értenélek, te mindig bölcs voltál.
De az én nyilam meg gyorsabban célt talál!
Így jutottunk mindig egyről a kettőre,
be sok irigyünk is termett egy-kettőre!
 
Majd megértesz lassan, csak kis időt nyerjünk.
Hiszen te megértesz – egy az anyanyelvünk!
Idegen népségek szerte-széjjel élnek,
szívükhöz nem férhetsz – amíg meg nem ért’nek.
 
Éppen itt van a kulcs – a titokhoz, a zárhoz!
Amíg ki nem nyitjuk mindig győz az átkos.
Fegyver, méreg, gonosz, úgy elszaporodik,
hogy egy se marad tán, ki még gondolkodik.
 
Be kell hát férkőzni mindenek szívébe,
Szerte kerek földön jók-rosszak népébe.
Hunor testvér te vagy, szilaj-szittya fajta,
ezer évekig is vándorolhatsz rajta!
 
Megírják majd szerte krónikás énekek:
“Népvándorlás kora”, erről szól majd rege.
Megtanulsz te sorban mindenféle nyelvet:
Leszel majd nyelveken gondolkodó elme!
 
Nem értelek testvér, szólt Hunor csöndesen,
elhagylak s nem értjük többé egymást sosem?
Mi értelme lenne elfeledni egymást,
hazát és ősöket? Találj ki bármi mást!
 
Tudom, hogy idő kell a tervet megérteni,
idő majd ahhoz is, hogy el kell feledni
De időt bőviben adott a természet,
Az időt sohasem győzi le enyészet!!
 
Így győzünk majd mi is – pár ezer év múlva,
Földünk egyfalu lesz, s mi eljövünk újra!
Számolják majd bölcsek ősi rokonságunk,
tízezer-évekre terjedő családunk.
 
Én MAG-nak maradok itthon a hazában,
te meg ott-HUN leszel az egész világban!
Egy nyelvet beszélünk, újra, úgy mint régen:
A szív nyelve győz majd minden nemzetségen!
 
(2001 december)