Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jelenlegi világképünk három sarkalatos tévedése

2017.09.01

1 – A Biblia hiányossága:

A kígyó [mozgása] pedig ravaszabb vala minden más mezei vad[ mozgásá]nál” (1Moz.3,1)

Láss, ne csak nézz!

Amikor több-ezer évvel ezelőtt rögzítették ezeket az információkat (valahol Egyiptom és Babilon között félúton...), akkor talán is nem tartották lényegesnek a [mozgás] jelzőt (szót/jelét) rögzíteni (mert mindenki számára evidens volt a mondat értelme), vagy időközben ez elmaradt a másolások során - ki tudja. Ha meggondoljuk, akkor ma is van a nyelvünkben hasonló kifejezés, ami jelző nélkül is teljesen egyértelmü: pl. az "olyan a szeme mint a sasé" szólásban sem kell az [éles] jelzőt kitenni ahhoz, hogy mindenki értse. Sajnos azonban ezeknek az írásoknak történetéhez tartozik az is, hogy időközben az emberi tudatban végleges törés következett be (vallásra és tudományra - sőt vallásokra és tudományokra!). Mentségül itt fel lehet hozni, hogy elődeink több-ezer éves nyelvváltások és hányattatások során őrizték meg ezeket az információkat a számunkra – hihetetlen küzdelmek közepette. Mai problémáinkon persze az ő küzdelmeik nem segítenek - de az már egy másik történet. Erről már öt éve is értekeztem...

2 – Isaac Newton pénzverde-igazgató tévedése (kettős), mivel csak éppen az a két mozgásállapot nem létezik ebben az univerzumban, amire alapozva “törvényt” alkotott:
- nyugalmi helyzet, és
- egyenletes egyenesvonalu mozgás.

Így máig "minden test megtartja..." titkát.

3 – Albert Einstein (és hívői) tévedése:

A tér görbületét többen megállapították előtte is, de ő a görbület sugarát ihletszerűen állandónak vette, ami csak egy paraméter! Erről bővebben lásd Bolyai János és Dobó Andor matematikus munkáit.

Az emberiségnek a kitombolt gyermekkor után ideje beiratkoznia az első osztályba. Újra. Mert ezek után nyilván nehéz lesz összegyeztetni a hagyományos fizikát a kvantumelmélettel...

Persze Murphy szerint ha hibás kiinduló adatokból hibás eljárással következtetünk valamire akkor is van kellő (tévedéssel) esélyünk helyes eredményre! No erre várunk.

Addig egy kis izelítő a régiek "térelméletéből":

“Nem volt még tér, csak egy megszámlálhatatlan mennyiségű pikkellyel fedett, homorú felület. A tekintet nem foghatta be határát. A lefelé egymást követő pikkelyeket nézve rádöbbent, hogy más, azonos színű pikkelyekhez tapadnak, és számtalan, egyre szorosabb köteget alkotnak. Már képtelen volt megállapítani a szem, hogy a két kígyón melyik pikkely melyikhez tartozik. Felfelé, a két összefonódó kígyó feje felé nézve látja, hogy az egyik kígyó törzse felemelkedik, s a pikkelyek valami olyasmivé lényegülnek át, ami már nem a kígyó sajátja: az isten arca volt. […] Az isten-kigyó hátából végtelen, éteri szárnyak nőttek ki A fehér női kar a magasban az isten karjával fonódott össze, miképpen lent a két kigyó farka fonódott egybe Az isten arcát egy mozdulatlan női arc vigyázta, a nő másik karja, amelyet reszkető, végtelen szárny koszorúzott, a mindenség határáig ért: csak azon a ponton végződött minden, amelyet körmének hegye érintett. Mozdulatlan királyi pár: az öregséget nem ismerő idő és Ananké.”(Roberto Calasso)

P.S.:

“A Dunnin-Kruger effektus szerint minél kevésbé van valakinek igaza, annál kevésbé képes felfogni azt... A Dunnin-Kruger effektus egy kognitív elfogultság, aminek következménye a helytelen következtetés és a hibás döntés, de az egyént ez az inkompetencia megfosztja önvizsgáló készségétől, és így a hibázások nem jutnak el tudatáig. Az ilyen egyén a felsőbbrendűség illúziójában él, saját készségét átlagon felülinek képzeli.”

( http://www.antalffy-tibor.hu/?p=1168 )

Tegyük hozzá: ez az “effektus” összes elődeinknek is privilégiuma :)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.