Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fény az éjszakában!

2011.12.16

A Korán nyitó sora a „biszmi-’lláhi ’r-rahmāni ’r-rahími”, amit rendszerint úgy fordítanak: „Isten, a Könyörületes és az Irgalmas nevében”; az arabban a két név közötti kapcsolatot még szorosabbá teszi, hogy közös gyökből származnak. Amint ezt néhány művelt muszlim barátom kifejtette előttem, a két név közötti különbség abban áll, hogy míg az ’r-rahman Isten könyörületességére az isteni lény belső minőségeként utal, addig a ’r-rahim ugyanennek a minőségnek a teremtett világba való kivetülését jelenti. Utóbbi tehát az irgalom dinamikus oldalát fejezi ki, azt a túlcsorduló könyörületet, amely a teremtményekhez többek között a kegyelem formájában érkezik el. Akárcsak a buddhista részvétnek, ennek is dinamikus jellege van: tárgyat kell találnia ahhoz, hogy működésbe léphessen. Nem nehéz belátni, hogy e két név minden lényeges vonásában megfelel Amitábhának és Csenrézinek: ragyogó megerősítés ez egy váratlan helyről!

Ez azonban nem kellene, hogy különösebben meglepjen bennünket, hiszen a megvilágosodás Tiszta Földjén nemdebár minden vallási útnak egybe kell érnie...

 

 
Ja és a ráadás! A Tóra héber nyelvezete - ami még korábbi, mint az iszlám hagyomány – szintén a rahém szóval jelöli az isteni kegyelmet! És ez szerencsére elég a keresztényeknek is:
  • Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. (2 Kor. 12,9)
 
Úgy tűnik, közel a globális és kollektív beavatás (megvilágosodás)… Rajta-rajta!! Lehet gyertyákat gyújtani. Csak kiderül végül, hogy mindannyian emberek vagyunk – és hogy egy az Úr!
egy_az_isten.jpgegy_az_isten_heber.jpg