Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dimenzióomlás

2012.02.15

Egy új világ köszönt ránk. Minden másodpercben újabb és újabb négyzetmilliméterét fedi fel a szellemi látók és a szívvel érzők előtt. Ez a látható térfelület már-már a tudatunk része, csak sokan még nem merik elhinni, hogy ez valóban megjelent a tudatukban; pedig a tény az tény, már csak hinni kell.

 

Ez az új dimenzió úgy hódít teret bennünk, mint egy kiterjedő buborék, mint egy kis világ, amely azáltal nőhet meg, ha mi a hitünkkel tápláljuk.

 

Hogy miért hitetlenkedünk ezen új világ érzetében, netán láttán? Azért mert jó, nagyon jó, az élettel összhangban van, és a légkörében az igazság szele érződik. Nem szoktunk hozzá az ilyenhez, már a meséinket is eldobtuk, ahol ennek nyomaira még rábukkannánk. Elfelejtettünk még reménykedni is, de most itt van, itt van egy lehetőség, itt van egy világ, amelynek a közepében egy magas tudat áll, amolyan Krisztusi Tudat, Megváltói Tudat, vagy talán csak egyszerűen Egyetemes Emberi Tudat. Ez a tér-halmaz kíván behatolni a mi egyéni kis világunkba, és azzal hogy beengedjük, megtörténik a korábbi kis világunk dimenziójának behorpadása, majd leomlása.

 

A dimenzió annyit tesz, kiterjedés. Ha tudati dimenzióról beszélünk, akkor egy olyan buborék-világot látunk, mint amilyenben ma is élünk; amelynek középpontjában egy igen agresszív, életet nem nagyon szerető tudat áll, és amelyet az izmusokban és a fegyveres hatalmak számában látunk viszont.

A jelen világunk tudati dimenziója már összeomlásban van. Nem az egyén törte össze, hanem a Szentlélek, az egyén közreműködésével. Foghatjuk a Sorsra is, de a Teremtőre is; bárhogy is van, a jelen világ tudati dimenziója az összeomlás szélére sodródott, azért mert egy új, magasabb frekvenciájú, mondjuk ki, „műveltebb” tudat egyszerűen felülírja a jelenlegit. Nincs mit tenni, e megváltást a teremtő nem egy emberben küldte rá a Földre, hanem beburkolta vele az egész naprendszert, esélyt sem adva a komplikációra.

 

Minden világ, amelyik csak a véges Végtelenben létezik, egy tudati forrás kiáradása során jön létre.

Azok a lelkek és létezők, amelyek abban a tudatban születnek meg, annak a tanulói, képviselői és alakítói lesznek onnantól kezdve, hogy abban a térkiterjedésben (dimenzióban) megjelentek.

A mi világunk alapja is egy tudati forráson nyugszik, amely hosszas történelmi keresgélés alapján tetten érhető. Minden vallás, amely valaha létrejött, egy saját tudati forrásból merítkezik, amelyet az utóbbi háromezer évben már egy-egy küldötthöz, kiválasztotthoz, prófétához lehet kötni. Azonban ezt megelőzően, a régi korokban úgy volt vallás a világban, hogy nem e világban volt a forrása, csak tudta vagy legalább érezte mindenki, hogy van valami több is a láthatón túl.

 

A jelen világunk tudati forrása elsősorban egy Atlantiszban eltulajdonított mágikus hatalom alapján működött mindmáig, és másodsorban sok kicsi manipulációs eszközzel. Ezen másodforrások sok kézben összpontosultak, ezért sem lehetett a világ egységes, többféle szövetkezések és paktumok árán sem. Azonban a legerősebb tudatformáló (mondjuk ki befolyásoló) hatalom ott maradt Atlantiszban, és az annak titkait kitermelők, felfedezők és felszínre hozók birtokolták. (lásd Atlantisz központját)

 

Azonban a most beomló hatalmuk egy régi civilizáció akkor még korszerű eszközrendszerére épült, és noha eltelt egy évtízezred, a világegyetem minden merev hatalomnak tud meglepetést okozni, és olyan kódkészlettel megáldott tudati világot közvetíteni az emberlakta Földre, amely felülírja az eltulajdonított eszközök valamennyi mágikus hatalmát.

 

Ma két világ tekinthető meg ezen a bolygón. Egy új dimenzióval összehangolódó - még nem csoportos - egyének világa, és egy kezdődő dimenzióomlást elszenvedő, szerkezetében és erkölcsi levegőjében pusztulásra ítélt másik. Ez a másik rövidesen magával rántja a teljes világgazdaságot, hacsak a pénzügyi szerveződések (vállalatok, bankok, biztosítók) nem lüktetnek át az új dimenzió forráskódjaira, amelyek az Élet Törvényeivel állnak összhangban; továbbá az összes politikai rendszer, bármely izmus híve is volt, kénytelen választani a teljes bukás és az isteni rendet közvetítő új dimenzió elfogadása között. Ha egyiket sem választják, minden elpusztulhat, de már most jól látszik, hogy az új dimenzióra hangolódó egyének bekerültek a képzeletbeli, de szellemi szinten egyértelműen megnyilvánuló Noé bárkájába, s ők megtartói maradnak ennek a nagy múltú planétának.

 

Új világrend van kialakulóban, de hogy ez hogyan néz majd ki, ma még nem látni. Ezer meg ezer döntésen múlik, millió és millió belátás és elfogadás árán születik meg.

 

A „minden eszközzel megfojtani az életet, uralni, birtokolni valamennyi energiacsatomát" ideája a Föld minden nemzetét egyetemesen sújtja ma, ezért már-már nincs olyan államszerveződés ezen a bolygón, ahol elégedett társadalmat találnánk akár szegény, akár gazdag egy ország.

A dimenzióomlás annyit jelent ma, hogy az a világ, amely az atlantiszi „lopott” mágiára alapszik, elsorvad, mint mikor a léggömbből kiszalad a levegő.

Azonban ennek a haláltusának nem kell halállal végződnie, mert az új dimenzió is felmutatja új fáklyásait, azokat, akik kivezető utat mutathatnak. Az élet nem lesz könnyebb, mint eddig, mert a tudati váltás nem mehet végbe erőszakkal, és az Isten sem hiszem, hogy büntetőleg küldte ránk e megváltó új világképet. Így az egyének belátásán és elfogadásán múlik talán minden. A belátás pedig összetett tudati és lelki műveltséget követel meg, hogy a szív zörejében is igaz maradjon az egyén döntése.

 

Nagyhatalmak fenyegetései elhangozhatnak még sokáig, utolsó leheletükkel védhetik süllyedő rendszereiket, de talán lesz köztünk néhány, aki elindítja a sort, meglátja a Sors által felkínált új kapukat, és nem lesz rest az életellenes technológiáikat és félelemre épített társadalmi berendezkedéseiket egy jobbra cserélni; mert az Atya is ebben bízik, teremtett gyermekének jobb belátásában.

A fáklya olyan közösségek kezében van jelenleg, mint a magyar is, amelyik ha meglátja a fényt, van emléke és hite még arra, hogy kövesse azt. A világ nagy sorsfordulói emiatt a következő 15 évben - nem politikai szinten - Magyarországon dőlnek el, ezt minden látó tudja Amerikától a Tűzföldig, Új-Zélandtól a Himalája csúcsáig.

 

Már csak egy kicsit kell türelmesnek lennünk, és a Teremtés tágabbra nyitja majd a kaput, hogy ne csak átláthassunk ebbe az új világba, hanem benne éljünk, úgy ahogyan a szívünk mélyén mindig is reméltük, ott, ahol az Ég Törvényei lesznek az alapvetőek.

Hogy mindez így van-e, vagy netán utópia lenne gondolatom? Csak nézzünk körül a híradásokban, és utána tekintsünk befelé. A két válasz megerősítheti mindezt.

O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O

Megjelent: Magyar Világkép Kutató magazin 2007. október 15

 

Megjegyzés:

 

A legrégibb jóslat a totális hatalmak összeomlásáról – álomnak “álcázott” leírásban – a babiloni időkből maradt ránk, az önkényuralmak összeomlásának forgatókönyve ez, ami (ezek szerint) mindig emberi kéz érintése nélkül történik:

 

egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.… (Dániel könyve 2,34)

 

A megmerevedett struktúrák az örökké változó világban “természetszerűleg” halálra vannak ítélve. Pontosabban csak ezek számára létezik halál és elmúlás – az Élet, maga a változás eredménye, és mint ilyen Örök és megállíthatatlan!

 

Nem forradalmárok kellenek tehát ma sem – valóban “csak” őrzők:

 

Az Élet él és élni akar,

Nem azért adott annyi szépet,

Hogy átvádoljanak most rajta

Véres s ostoba feneségek.

Oly szomorú embernek lenni

S szörnyüek az állat-hős igék

S a csillag-szóró éjszakák

Ma sem engedik feledtetni

Az ember Szépbe-szőtt hitét

S akik még vagytok, őrzőn, árván,

Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

 

Mert a fejsze a (terméketlen) fák gyökerére tétetett…(Mt. 3,10) És az idő nem áll meg.