Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cunami és karikásostor

2012.04.06

Az előző bejegyzés megírása után elgondolkoztam. Valamikor a „Gutenberg-galaxis” megszületésekor léptünk be igazán a szavak bűvöletébe, a hihetetlen szószaporítás technikailag is egyre tökéletesedő korszakába – eltávolodva és “elidegenedve” a valóságtól. Hisz a szavak és a pénz is csak szimbólumok! Ha végtelenségig elszaporodnak – inflálódnak – akkor a végén már semmit sem érnek! Már Kodolányi János is a szavak túlkínálatáról beszélt – pedig azóta indult be csak igazán az ideológiák nagyipari termelése…

Lassan azonban fordul velünk a galaxis – és új(ra) értelmük lesz a régi igéknek. A Föld nem áll meg néhány akadékoskodó miatt. Miközben tart a ricsaj, már egyre többen keresik a múlt és jelen igazságait szerte a világon – minél inkább akarták/akarják egyesek a “nyomokat” eltüntetni, vagy akár csak félremagyarázni. (A tudatlanokat most hagyjuk.)

Mi közös van ebben a két “csapásban”? – a cunamiban és a karikás ostorban? Mindenki megérti – aki kis fizikát tanult -, ugyanis egyetlen fizikai jelenség, különböző megjelenési formájáról beszélhetünk: a transzverzálisan haladó hullámmozgás (egyfajta “kígyómozgás”) frekvencia-transzformációjáról (átalakításáról). Jól láthatóan bonyolultabb megfogalmazni – mint megtapasztalni! Ezért nem tanítják az iskolában a kígyómozgás fizikáját”! Ezért könnyű elkavarodni a szavak “világpiaci forgatagában” – míg a természet soha nem “alkuszik” vagy “felejt”! Fáradhatatlanul és pontosan teszi a dolgát.

Röviden szólva; a rezgő mozgással haladó közeg töri itt át a gátakat – szavakban és valóságosan is – nem statikus “tömeg”. Az ostor vége már a hangsebesség határát is átlépi! A szavak és a valóság nagy találkozása ez, amikor (a végén!!) csattan az ostor! Sok hipnotizált alvó számára drasztikus ébresztés. De Völgyesi professzor óta tudjuk, hogy ilyenkor csak ez segít. A “tudás templomai” – az egyetemek és akadémiák – tele vannak a szavak bűvöletével: szómágiát gyakorolnak, ahol már régóta nem az Életben hasznosítható tudás a cél, hanem a l’art pur lar’t publikációk – a szavak - végtelen szaporítása… Áltudomány a köbön. Már csak az a “fontos”, hogy ki-kitől és mennyit idézett!?! Kit érdekel a tartalom és pláne a társad a lom?

De lezajlott a parasztlázadások kora, és lassan véget ér a francia forradalom idején kezdődött “urbánus megélhetési forradalmak” kora is. Sokan megérik, hogy most egy globális (minden “osztályra” kiterjedő) kataklizma következik – a szavak “tűzfészkében”: az agyakban – ami a világ összes országában (hála a technikának!) végigsöpör – mint egy “cunami”. Ezzel – éppen idejében - egy totális “oltártisztítás” is elkövetkezhet! Ugyanis ebben az univerzumban

 

nincs hely kufárok számára a tudomány oltárainál!

 

Ez a lényeg! Annó, még csak a templom lépcsőin és előcsarnokában tanyáztak (Ján. 2,15) – de azóta felbátorodtak – és mára már az “oltártól” hintik az igét. Ennyi történt kétezer év alatt… De a Gutenber-galaxis sem tart örökké – fordul a Föld! Már az „E” (sőt „X..Y..Z..”) generációk korában járunk, az igazság (pillanata!) minden egyes ember agyában egyszerre, mint egy “villámlás” úgy cikázhat át. Azok számára, akik ez ellen gátakat emeltek vagy emelnek, ostorcsapás lesz, de lehet hogy egy mindent elsöprő cunami! (Luk. 17,24) Kinek-kinek az “érdemei” szerint. Mert ma már - hölgyeim és uraim - az egész világra kiterjedő “kollektív beavatás” van folyamatban…

- Ne az égből várjátok!” – mondogatta időnként áldott emlékű Károly nagybátyám.

A világ változás, az élet pedig felfogás dolga. Régóta.…Természetesen