Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A globális kontraszelekció -

2015.05.25

"Ami elromolhat, az el is romlik." Murphy szállóigévé vált megállapítása univerzális: minden emberi alkotásra igaz, így érvényes az államok intézményrendszerére is - ami egyértelműen emberi "alkotmány". (Nomen est omen) Visszatekintve az emberiség belátható történelmére, könnyen felfedezhető, hogy a kontraszelekció megjelenése nem a modern kor találmánya. A földi irányítás – vagyis a hatalom – megszerzése, megtartása (mégha ideig-óráig is) kitermelte azon szakértőket, akik kitanulták a módját, hogyan lehet elintézni a konkurenciát – erkölcsi gátlások nélkül – főleg a náluk tehetségesebbeket. Ebből azután egyfajta fordított fajta-nemesítés (szó szerint nemtelenítés) az eredmény - generációról generációra. (A pénzben sikeresek – sajnos - csak erősítik a szabályt.)

Amikor “nagy” Konstantin és Diocletianus hatalmi érdekből élére állt az addig alulról szerveződő kereszténységnek (rendszerváltást imitáltak...), pontosan tudták, hogy mit kell kiherélni ebből a “népi kezdeményezésből”. (Hinteni a béke szólamait - de közben az erőszak-légiókat folyamatosan üzemeltetni) Tudták, hogy minden földi erőszak-birodalom addig állhat fenn csak, ameddig a “divide et impera” hatásosan működik. Amikor a népek  döntő többsége végül majd megúnja a gyűlöletet és háborúságot szítókat – akkor fordulhat a kocka. Akkor lehet egy teljesen új alapokon álló, a természettel (és egymással) harmóniában "működő" társadalmi-irányítást felépíteni.

Ez a Pünkösd és a Sávuót lényege: a "felső hatalom"[1] a társadalmi feszültségek csúcsán áttöri ezt a rövidlátó, önző és idejétmúlt hatalmi dimenziót - és megnyilatkozik.

punkosd.jpg

“Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne  mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. () Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:

És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből  minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.

És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (Ap.Csel.2,8-21)

Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy mára az emberi társadalom szó szerint “társad a lom”. Az okság elve itt is érvényesül – felesleges háborogni a természet törvényei ellen. Hisz az emberiség ugyanúgy a természet része, mint bármi más: az erkölcs pedig az emberi társadalom természettörvénye – ha úgy tetszik. Vagy marad a kollektív visszamászás a fára és a kőbaltához (újabb próbálkozás), vagy elővesszük a poros kőtáblákat és szívünkbe véssük atyáink figyelmeztetését – amíg nem késő.

Machiavelli fejedelme ilyen értelemben korának kis-kátéja volt, alapmű a “létező” hatalom számára. Azóta persze gyűlt a tudás ezen a téren is, és szaporodtak az áldozatok – hogy legyen bőven hős és mártír minden nép  történelemkönyvében, szoboravatás, újratemetés és ünnepi beszéd a természet lágy ölén és a médiában…

(Csak ez utóbbiból is már sokaknak meg lehet élni – a holtak nem tiltakoznak)

Hovatovább azonban hova tovább? A divergens (önmagukat erősítő) folyamatok egy véges lélekszámú[2] (zárt) rendszerben a játékelmélet szerint is egyszercsak elérik a holografikus modell állapotát: vagyis minden visszahat már az egész rendszer minden elemére – mindenhol ugyanazok a folyamatok kulminálnak. Egy hatalom sem tudja már elhatárolni magát az általa (vagy elődjei által) kivéreztetett plebstől. Mire azonban ezt felfogja (ha felfogja egyáltalán bokros teendői közepette), addigra a “nemtelenítés” és a képmutatás végső magassági fokán meghasonlik önmagával (és a való világgal)...

“Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.” (Márk. 13,8)

Nincs mit tenni – pontosabban semmi teendőnk nincs!

Csak ezt kivárni.

“A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.” (Luk. 21,19)

És ne feledjük: Minden jó, ha a vége jó J

 

[1] Ez a “felső hatalom” kiválóan érthetővé válik és magyarázható az univerzum holografikus modelljében (és mindig célszerű a számunkra legkényelmesebb kordináta és ok-okozati renszert választani...)

[2] Éppen ezért minden újabb gyilkosság, és álcázott vagy nyílt népirtás csak még jobban sietteti az elkerülhetetlen végjátékot…(a “halmaz” elemeinek csökkentése nem változtatja meg a természet törvényeit – csak a varianciákat csökkenti)

(A holografikus modellről lásd még: http://www.metaxy.hu/cikkek/nyitooldal/megegyszer-a-holografikus-univerzumrol-.html)