Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A “TOVARIS TAVARES” jelenség

2013.08.12

A nyári uborkaszezonban úgy látszik beindult a bűnbakkeresés régi reflexe is. Jó ez, mert nem unatkozunk. Mivel csapások és tragédiák mindigis voltak, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy az emberek keresik a bekövetkezett események okát ill. okozóját. (Ezt nevezték el manapság “egyesek”, összeesküvés-elmélet gyártásnak.) Ha nincs magyarázat az eseményekre, akkor az írások szerint már Ábrahám óta szükség esetén megfelelt a “bűnbak” is. Úgy látszik, hogy a “társadalmi fejlődés” egy fokán atyáink eljutottak oda, hogy valamilyen állat vegye át a bűnbak szerepét (ott és anno egy “kos akadt fenn a bozóton”). Ahhoz, hogy a köznyugalom helyreálljon, mindenképpen kell ugyanis “valaki” - aki elviszi a balhét.

Mára már az állatáldozati rítusok ősrégi barbár jelenségnek számítanak (a fejlődésnek hála). Talán ez is közrejátszik “Tovaris” Tavares esetében. A globálissá vált társadalomban – az évek óta szűnni nem akaró “rendszerhibák” és azok következményei – újra beindították a bűnbakkeresés ősi mechanizmusát. Ám ha nem lehet állat, aki átvegye ezt a szerepet, akkor marad az ember – az egyetlen beszélő (és író!) állat… Ezt a „fajtát” azután nyugodtan lehet szabadon csepülni, hiszen még az állatvédelem sem védi. Legyen elég neki annyi, hogy emberi jogai vannak (pl. a hajléktalanok – ellentétben a befogott kóbor kutyákkal - maximum éjjeli szállást kaphatnak – ételt többnyire egy kanállal sem). Ennyit fejlődtünk az utóbbi pár (ezer) évben…

Etológiából jól ismert, hogy az emberek és az állatok viselkedése sokszor csak a beszédben különbözik, egyébként nagyon hasonló tud lenni. Például a patkányok társadalma szociálisan szintén nagyon szervezett és összetartó. Még olyat is megfigyeltek, hogy új és számukra ismeretlen mérgek kihelyezésekor, van olyan egyed, amelyik képes feláldozni magát (azzal, hogy megkóstolja), és így a többiek (a “faj”) megmarad. Akár az embereknél egyes mártírok és hősök! (hogy csak egyetlen “magyar” példát említsünk, ilyen volt pl. Dugovics Títusz)

DE! Amennyiben nem ismert egy frusztráció oka – ismeretlen, elérhetetlen vagy rejtőzködő a “kórokozó”– akkor meglepő módon a patkányok is egymásnak ugranak! A “másik” lesz a bűnbak! Ez történik, ha egy ketrecben tartott állatsereg talpa alá pl. áramot vezetnek! Ilyenkor a patkányok nem találják a frusztráció okát, és egymást kezdik irtani. Amíg a tettes ismeretlen…

Hasonlóan reagál a bajokra az emberi társadalom is! A látványos technikai fejlődés (csillogó felszín) mögött évtizedek (évszázadok!) óta képmutatóan (vagy erőszakkal) a szőnyeg alá söpört társadalmi feszültségek gyűlnek. Viszont a technikának (“globalizmusnak”) hála, mára már egy falu (egyfalú!) lett a Föld (bár annyian vagyunk ebben a faluban, mint égen a csillag). Egyetlen fallal körülvett helység sem lehet meg azonban a falu bikája és a falu bolondja nélkül… Ahogyan a “kocsma” (politika és közélet) sem a szokásos népi tombolások nélkül: az ivóban abba rúgnak bele, aki a kisebb és épp kéznél – bocs – lábnál van… Főleg ha a “népharag” az igazi bűnösöket még nem tudja elérni.

Hogy a bűnbakkeresés a nyugati közéletben mennyire előrehaladott állapotban van, erre Frei Tamás mutat rá egy nemrégiben megjelent cikkében:  http://issuu.com/metro_hungary/docs/20130705_hu_budapest/6

Ott most a bűnös: a “tolvaj generáció”! Csakhogy végre megtalálták! Pogányok, zsidók és kulákok stb. után már kezdett hiányérzetünk lenni. Igazából már csak a megváltó generáció hiányzik – degenerációból van elég.

A falu templomában uralkodó állapotokról most nem ejtenék szót. (A végjátékról lásd előző bejegyzés). Erről vagy 2000 éve megírták a lényeget - több változatban is. Lásd Ábrahám egyetlen istenének három vallását (zsidó, iszlám és keresztény eszkatológia)



Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.
 

(Trapéz és korlát, Pilinszky János 1943)

Az ég korlátai persze elég tág falak, ha a falakon belül REND uralkodik. Vagyis az igazi bűnös csakis az lehet, aki ebben a “ketrecben” borítja fel a rendet – vagy pontosabban mondva: ketrecet (ketreceket) csinál a falakon belül (kis kábítással rásegítve). Ilyenkor azután hiábavalók az állatáldozati rítusok - de az izzadtságszagú bűnbakkeresés is. Amikor önző és vak terelget világtalant egy ketrecben, akkor sűrűn lehet nagy koppanás. Ha a falu határa “a csillagos ég”, akkor egyre sűrűbben jöhetnek olyan pofonok is, ahol a fal adja a másikat…Azt pedig már Rejtő (alias Reich) Jenő bácsi óta tudjuk:, hogy nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani. A bűnbakkeresés jelenségének ezért (most már) csak egy “makarenkói” verés vethet véget. Ami - a félreértések elkerülése végett - nem egyetlen pofonocska volt, hanem egy nevelő hatású alapos agyba-főbe verés. Pont olyasmi, amiből a harmadik verés után Döbrögi” uraság is megtanulja a leckét. (Babilon, Egyiptom bedőlése után Róma disznaja” is feldobja a végén a talpát.) Mindennek rendelt ideje van: Dies irae, dies illa solvet saeclum in favilla

Addig még lehet mindenkinek falazgatni!