Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Korribori" tánc - avagy kié a hatalom?

2013.11.28

  Ha szunnyad a szellem, szörnyek születnek.”
Goya

MI IS A BAJ?
 
- Mi is a baj tulajdonképpen az antiszemitákkal?
Kérdezi ezt egy (zsidó) honfitársam – és mosolyog a bajusza alatt. A kellő hatásszünet után folytatja:
- csak az, hogy nem utálják annyira a zsidókat, mint ahogyan azok megérdemelnék.
 
Ez az! Minden jó vicc lényege, hogy a maga módján rávilágít a végső valóság humoros oldalára! (Már akinek van humorérzéke). Ugye természetes számunkra, hogy csakis egyik magyar tudhatja egy másik magyarról, hogy mennyire igazán az? Nyilván egy kívülálló szeme sokkal kevesebbet lát ezen a téren! Az “idegen-barát felismerő rendszer” az immunrendszer alapja. Ugyanígy csakis egyik zsidó ítélheti meg ilyen téren a másikat, ugyanezen okból. (A köztörvényes esetek más lapra tartoznak) Mi számunkra evidens, hogy “aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan[1], vagyis magyarnak lenni színtiszta erkölcsi kategória.
 
Ezt a dolgot tehát a zsidóknak maguknak kell megoldani! Vagyis, hogy kik is tartoznak valójában közéjük, és kik nem?!? Itt van a kutya elásva (az utóbbi pár-ezer évben). Mert vannak: …akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.” (Jel. 2,9)
 
Mondhatják sokan: kit érdekel ez a marginális népség és ez az egész zsidókérdés – ma már!? Csakhogy úgy tűnik, valamiért ezt nem lehet megkerülni. Egész történelmünk mélyén ma is ott a szálka: mi történt valójában 2000 éve?!? Azóta megkerülhetetlen botránykő, amitől se előre, se hátra nem lehet ma már továbbmenni. Ami kezdetben csak egy kis szálka volt a talpban, időközben alaposan meggyűlt. Ez ellen az EU adagolta “kábítószer” sem segít (“felejtsük el vallási gyökereinket”). No ilyen könnyen azért nem szabadulhatunk múltunktól. A kollektív felejtés még nótaszóra sem sikerült. A szálka “természete” ennél bonyolultabb. Lehet ugyan kábítani egyetlen egy embert egész életében, lehet sokakat évszázadokig – de örökké nem lehet minden embert lekábítani. A szálka csak gyűlik tovább.
 
Az utóbbi évszázadban is sokan próbálták tisztázni az egyre gennyedő sebet. Azonban a nagy világégések hamuja és pernyéje (nem véletlenül!) ezt meggátolta: így üszkösödik már fél világunk. (Másik fele meg fél.) Németh László “Kisebbségben” című, a második világháború előtti írásában ír a Korribori-táncról, és Ady utolsó nyilatkozatáról:
 
“Ausztráliában van egy néptörzs, mely a világ első poéta népe, mert kitalálta a Korriborit. A Korribori nagy szerelmes táncorgia, amelyben a nők muzsikálnak… Micsoda gyávaság még meg nem mondani, hogy a Korriborit űzzük, járjuk pár évtized óta a Duna-Tisza táján? Itt két fajtátlan s egyformán idegen fajta szövetkezik egymással a Korribori szabályai szerint. A már megcsinált kultúrák lemásolt zeneszerszámaival foglalt itt helyet a zsidóság. S mi, akik magyaroknak nevezzük magunkat, gyűlölve, vágyva ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől, vagy új népet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz.”
 
Németh László a továbbiakban így ír:
“Ady tehát annyira veszendő fajnak tudta a magáét, hogy nem látott más mentséget, mint az új fajcsinálást. Egymillió zsidó, tízmillió magyar: ilyenformán csináltak új népet frankok és kelták – latinok és longobárdok. Milyen nép lett volna ez? Egyszer-kétszer, amikor a kommunizmus a kapuban s a magyar középosztály kiirtás előtt állt, mi is gondolkoztunk rajta. A felszabadult magyar parasztság beszívta volna a rátelepülteket, vagy még rohamosabban sorvadt volna alattuk? Akárhogy: a Korribori számunkra már egy veszett, kétségbeesett gondolat volt, s igazat adtunk Szabó Dezsőnek, aki azt még az 1919-es zsidó önleleplezés előtt fölbontotta.”
 
NEM KELL ÚJ FAJ!
 
Csak mindegyik “fajta” legyen már végre a helyén, mint a szervezetben a máj, a vese, a tüdő, a szív… stb. Egyik sem képes a másik feladatát elvégezni, vagy tetszőleges helyen működni[2]. De leginkább – ha már zsidókról és magyarokról esett szó – az idegrendszer az impulzusaival, ill. a hipofízis a maga hormonjaival lehet a megfelelő analógia! “Tömegarányuk” a teljes emberiséghez viszonyítva tökéletesen megfelel fenti képletnek! Az igazi zsidóság ebben a tekintetben csakis a világ idegrendszere lehet! Az egész világon hozza-viszi a híreket (mint az “idegszálak”), minden lehetőséget (új információt) megragad, de már a hipofízis mellérendelő funkcióját nem látja át (nem is feladata). Az “ő” feladata, az információ “csökönyös” megőrzése minden külső hatástól! “Itt vannak a kőtáblák” – mondá az Úr. “Vegyétek és vigyétek minden népnek” (Közben ti is “emésszétek”…) A kapott írás (információ) megőrzése eredetiben(!) ezer éveken át, idegen környezetben, csakis elhatárolódással lehetséges. Ezért léteznek szervek, sejtek és azokban DNS. “Amik” az egész szervezetről – és a “fölöttük” lévő folyamatokról – mit sem sejtenek:
 
Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.” (2Móz.20,5)
 
Jeremiás jól látta, hogy honnan jöhet a büntetés:
Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, ős időből való nemzet ez; nemzet, amelynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél! (Jer. 5,15)
 
“Azt állítjuk, hogy az ősi embert jellemző mellérendelő szemléletű műveltség, nyelv, embercsoport nem eredhet a már kialakult alárendelő műveltségű elődökből, azokból nem vezethető le, azoknak nem másodlagos képlete, hanem azokkal szemben elsődleges. A változás az ismert történelmi adatok alapján egyirányúnak tűnik: amelyik nyelv, műveltség áttért az alárendelő szemléleti módra, annak eme jellemzője a további időszakokban megmarad. Ennek köszönhető, hogy a mai ismert műveltségek zöme alárendelő, ha nem is egyenlő és szélsőséges mértékben, és ez a tény nehezíti is a mellérendelés lényegének a megértését. Míg a mellérendelő szemlélettel az alárendelés egyszerűen megérthető, az alárendelő szemléletben a mellérendelés értelmetlennek tűnik, az egész szemléleti kérdés megértése nagy nehézségekbe ütközik.”
 
Félreértések elkerülése végett, egy Élő szervezetben mind a mellérendelő, mind az alárendelő rendszereknek – a maguk helyén! - működnie kell. Különben jönnek a kilengések a ‘szervezet” minden szervében, a világ minden “nemzetében”! Az idegekre hat! Csak kettős szabályzás tudja ezt a struktúrát évmilliárdokig fenntartani: (1) a mellérendelő ÉS (2) az alárendelő működés együtt. Erre szolgál egyedszinten egyetlen agyunk két féltekéje. (Lásd Morning of the Stroke) Ennek társadalmi terméke a nyelv is KÉTféle lehet: vagy analizáló vagy szintetizáló. Vagy szétválaszt nemekre, nevekre (a Higgs-bozonig és azon is túl a végtelenségig) - , vagy egyben szemlél RENDszer szinten.
 
A magyar nyelv különleges értéke leginkább abban rejlik, hogy nem tördeli szét EGYséges valóságunkat és emberi TÁRSadalmunkat - élőt és élettelent egyaránt! - nemekre (der, die, das – on, áná, ánó – hi, shi, it - … stb) és nevekre – egy világegyetemben! Ezáltal ami számunkra természetes (a másikat is EGY RENDszer alkotójaként felfogni), az szétválasztó nyelvűek számára sokkal nehezebb.
 
A helyreállítás - a jó cselekedetek hatása - sajnos nagyon lassú folyamat. Mennyi idő ezer nemzedék??  irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” (2 Móz. 20,6)
 
A nyelv (és szellemisége!) így lehet örök életű, túlélve egyedeinek biológiai halálát!
 
Az egyedek élethossza (ciklusideje) “fajilag” hangolt – ezzel nincs mit tenni. Nem létezik élet halál nélkül – és fordítva. A görög példázat szerint Kronosz – az örök idő – mindig felfalja saját “szárnyaló[3]” gyermekét Kairoszt. Az egyed számára rendelt időt nyomtalanul emészti magába. (Nem a lelket – mert az föl és le jár[4]!)
 
Agyunkban a két félteke közti összeköttetést a corpus callosum biztosítja. Ennek az idegkötegnek erőssége jó esetben Einsteint eredményezhet. Mit eredményezett az “emberiség szintjén” a magyar, a görög, a latin és a héber nyelv összefogása?? Első kísérletben Nobel-díjas “marslakókat”! Második nekifutásra össze lehet rakni akár a Bábel előtti “sávszélességet” is… Rajtunk múlik[5].
 
Ugyanígy az emberi kultúrában is széttagoló és összegző időszakok (amnézia és katarzis) váltogatják egymást – attól függően hogy éppen melyik küzdő “fél” domináns. (Az univerzum épp tágul, vagy zsugorodik – “Maya” lélegzésének ütemében... )
 
Jó hír tehát, hogy az emberiség “ős-sejtjei” ma is köztünk vannak! Az idegrendszerben és a hipofízisben egyaránt. Arról ismerhetők fel, hogy bárhol is születtek, vagy bárhová is vetette őket a sors, mindenhol a hibák kijavításán, a rend és a harmónia jobbításán fáradoznak – nem pedig a látszólagos ellentétek szításán. Többnyire furcsák és érthetetlenek a körülöttük élő „mások” számára. De ugyanígy mit sem tudnak a “helyiek” arról, hogy gyűlik-e egy szálka valahol “távol” a talp közepén? Elég nekik a maguk baja. Bezzeg az “igazi” zsidó (maga az “ideg”) azonnal érzi, ha valahol a legkisebb “sumákságot” tapasztalja! Ha ebből azonban csak maga gazdagodik - miközben a szervezet egyre romlik – mindig újrakezdődik a bűnbakkeresés[6]... Persze nyilván nem az idege(ne)k kiirtása, vagy “kiégetése” a megoldás…
 
Itt tartunk most. De várjuk ki a végét!
 
A JUDEO-KERESZTÉNY BT végnapjai, világunk (v)álsága.
 
Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.” (1 Kir. 18,21)
 
Máig sem válaszolt senki a jó öreg Illés kérdésére. Amíg szalad a szekér, kit érdekelnek a huhogók? “De mit cselekesznek majd utoljára? „ (Jer. 5,31)
 
Amíg jól ment ennek a BT-nek a szekere, sokan utaztak és kapaszkodtak fel rá. Ha elakadt és válságba is került, eddig mindig volt elég szekértoló (fizetett és segítőkész önkéntes egyaránt). Ma azonban már állandósult forgalmi akadályt jelent ez az elakadás a szellem és a tudomány nemzetközi útvonalain.
Igazi válság mindig akkor van, amikor a “fogathajtók” - az aktuális uralkodó elit (akár lumpen, akár jószándékú) - nem képes meglévő eszközeivel továbbösztökélni a fogatot. Nevezhetjük marxista terminológiával forradalmi helyzetnek is, hiszen “forrni” nem jelent mást, mint az “edény” tartalmának felkeveredését. Az alja egyre hevesebben tör fel a felszínre. (Fel, fel, ti rabjai a földnek…) Spontán népi forrongások kezdődnek – a nemzetközi helyzet egyre fokozódik - , “csináljon már valaki REND-et” bekiabálásokkal.
 
EDDIG mindig volt még feltöretlen “ugar” (elfoglalható, „missziós” terület), amerre ez a kettős-fogat tovább “szánthatott”. Mára ez a lehetőség - évezredek alapos tevékenységének köszönhetően (és a föld véges erőforrásai miatt) – végleg megszűnt. A “dugóban” megy is a tépelődés: hogyan tovább?
 
No persze lehet még a BT-t átszervezni - szanálni a kiöregedett és Qumránban kompromittálódott “beltagot” – majd összefogni a jelenleg újra erősödő “kültaggal” (hisz zsidók és muszlimok nem először lennének jó viszonyban egymással a történelemben). Ez nem tűnik lehetetlennek.
 
Csak ennek ma már igen súlyos ára van! Óhatatlanul napirendre kerülne a BT alaptőkéjének eredete is. Kitől és hogyan is kapták annó Szináj hegyén?? Mekkora tudás volt egy kis életképes pásztornépre hagyni összeomló civilizációk tízezer éves szellemi hagyatékát?!? Ki is avatta be Mose-t? Ha nem egy ufó, akkor ki volt a jó öreg Melki Cádik (1Móz.14,18), akitől az ifjú Ábrahám áldást kapott erre az egész küldetésre?? Az alap mindig a legdöntőbb kérdés bármilyen építkezésben!
 
Miközben tovább gyűlik a “szálka”, megtudjuk mire lehet jutni egy ellopott elsőszülöttséggel…
 
VÁLASZTÁS.
 
Elválik mi lesz a válságra adott válasz. Rövidesen letelik mindannyiunk számára a kimért türelmi idő, “eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megfenyítek minden körülmetélkedettet a körülmetéletlenekkel együtt” (Jer. 9,25)
 
„Uram!
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit meg tudok változtatni;
Adj erőt, hogy elviseljem azt, amit nem tudok megváltoztatni, és
Adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”
 
(Kurt Vonnegut az Ötös számú vágóhíd, de lehet Szent Ferenc imája is - kinek hogy tetszik)
 
A mi országunk (Uruszág!) alapítói nem csak hintették az igét, de nem is más hitűek és más “népek” legyőzésével és kiirtásával voltak elfoglalva, hanem hívták őket!! Gyertek, csináljunk együtt egy olyan országot – ahol az együttműködés az Úr! Nézzük a “meghívottak” rövidke felsorolását:
 
Idézet a 650-éves Képes Krónikából
 
"Introitus diversarum nacionum. (Különféle népek bejövetele.)
Mind Geyche király és Szent István király idejében, mind más királyok napjaiban jöttek aztán Magyarországba csehek, lengyelek, görögög, spanyolok, izmaeliták vagyis szaracénok, bessusok, örmények, szászok, thüringiaiak, meisseniek és Renus vidékiek, kumanok, latinok, akik hosszabban tartózkodtak az országban és bár nemzetségüket nem ismerjük, a magyarokkal különböző házassági kapcsolatba kerülvén hasonló nemességet és szállás(birtokot) nyertek."
 
Micsoda veteményeskert ez a Kárpát-medence?! Mi utódok, ezért vagyunk máig idegenek a környező “szövetek” számára?! És bizony kicsit egymásnak is! (Nyelvünket most nem is említve) Precedens nélküli ez az államalapítás! Szinte egy álom-állam… Az alapítók kihangsúlyozzák, hogy ez APOSTOLI[7] királyság, Róma ugyanis csak CSÁSZÁRI. Ott a hatalom fenntartása volt a cél, amihez egy esszénus idea felhasználása nem lehetett akadály. Ott a magát istennek képzelő császár parancsára történt “rendszerváltás” kereszténység címén. Egy hanyatlóban lévő dinasztia oktrojálta rá magát a többségre - az egyetemesség nevében[8]. Ilyen önjelölt istenek császárságába pedig bőven belefért egy koronaküldés meséje, de akár korona-, és íráshamisítás is. Nem ügy. Mi pedig lassan-lassan, több mint egy évezrede[9] oda-vissza “fertőzünk” itt Európa kellős közepén! Persze hogy sokan nem értik miről van szó. Mindennek rendelt ideje van. Erről szól az 1000-éves “Intelmek”, és ezt veszi észre ezer év múltán is a jó szemű Bajcsy-Zsilinszky Endre:
 
“Egész történelmünk bizonyosság rá, hogy minket, magyarokat a sors moralista hajlandósággal áldott vagy vert meg. „
 
Ezt a szellemi útravalót kaptuk, ez az ÖRÖKségünk, ha tetszik, ha nem. Sokkal régebbi ez minden ember kreálta vallásnál – az erkölcs törvénye, az Élet Törvénye!
 
Mi a morál, ha nem a társas viszony legfelsőbb rendezője, fenntartója?!? Az egész emberiség fajfenntartó ösztöne – ha úgy tetszik. Minden “szerv” lehet egoista a többiek kára nélkül – amíg a maga helyén és a maga feladatát végzi. Nincs is gond, amíg rákos daganatként nem terjed más területre - más feladatára -, mint ami a sajátja! Mert különben minden rossz-szándék nélkül is invazív fajjá válik az egész szervezet számára.
 
A “hipofízis”, a szervezet legfőbb irányítója - oda kell “koppintania”, ahol invazív tüneteket tapasztal! Más eszköze nincs, mint a “morál-hormon” előállítása és eljuttatása a szervezetbe. Mégha tudja is, hogy a máj úgysem “értheti” a combizmot, a tüdő a vesét… - De “ő” sem lehet meg visszacsatolás – idegrendszer - nélkül! Így van ez rendjén egy szabályozott folyamatban: a farok ne próbálja csóválni a kutyát, mert különben az emberiség nevű élőlénynek kutya sors jut!! A hipofízis sejtjeit, “népségét/küldötteit” nevezhetjük sejteknek, magoknak, papoknak, mágusoknak, dispensatores-nek… bárminek - nem a név a lényeg. A lényeg az, hogy feladatukból adódóan “mindenek fölött” kell állniuk a morál tekintetében (1Kor.4,2) Ezért “mások” ők, mind a napi megélhetés, mind a napi betevő élvezet után loholók számára.  “Egy próféta sem kedves az ő hazájában” (Késő bánat az újratemetés és a szenté avatás…)
 
Mi sem jellemzi jobban az “újvilág” mai állapotát, mint saját elnöke (a “fej”): egy fegyvergyáros-finanszírozta békedíj büszke tulajdonosa. Fából vaskarika. Ezt az országot párszáz éve Európa“keresztény” menekültjei hozták létre, akik csömört kaptak az inkvizíciót követő pestisektől és káosztól (tudjuk: csupa jó szándékkal…). Ám ott is megjelentek a fegyver bajnokai, a kalandorok és a világhatalomra áhítozó dilettánsok egyaránt. Így nem meglepő, hogy már születésekor magában hordozta az “anyaszervezet” minden vírusát…. Ott folytatta, ahol a Kelet-Indiai társaság abbahagyta: rutinos élősködőként tovább szívta az erőforrásokat a világ minden tájáról: Kezdődött az akadékoskodó őslakosság kiirtásával, majd az afrikai rabszolgaimporttal. Ezen szerencsétlenek zsírján hízva a világot és Európát két háborúban végleg(?) feldarabolta és felőrölte. A maradék bekebelezésének szép neve lett: “brain-storming”. Amíg volt honnan. De mit is várunk egy ifjú serdülő nemzettől, akit a “kocsmában” ravasz sugdosók heccelnek hátulról?!? Ennek következményeit mára már az egész “fehér faj” viseli. Épp ideje, hogy benőjön a feje lágya!
 
Életet teremteni nem tudunk (maradjunk ennyiben). Lehetséges viszont a NÉLKÜLÜNK LÉTREJÖTT ÉLETTEL való együttélés! Éppen elég “tapasztalatot” szerezhettünk az elmúlt pár ezer évben. Nem üzleti alapon – hanem a “verésekből” okulva. A jó szülő néha odasóz egyet-egyet - és nem osztja számolatlanul a zsebpénzt…(erőforrásokat)  
 
Amíg nem tanulunk, addig jönnek az újabb és újabb pofonok.
 
A tehetség messzebbről jön, mint fajok, családok és eklézsiák! Az ugyanis, hogy ki a jó ember, vagy ki a rossz ember, nem vallás kérdése. Szabó Dezsővel kezdtük, legyen itt befejezésül az ő “végrendelete”:
 
“Egyetlen egy próba adhatja meg a győzelem hitét: mi álljunk a jogos emberi elégedetlenség élére, mi hirdessük a legegyetemlegesebb emberséget, a legszélesebb szociális igazságot, mi igyekezzünk megvalósítani a leggigantikusabb kulturális erőfeszítést. Hogy hősi felmozdulásunkban az emberibb jövőért honfitársa, harcos bajtársa legyünk minden megraboltnak, minden elnyomottnak, a jogtalanul kitermelt munka minden katonájának.” (Életeim, halálaim feltámadásaim)
 
Tegyük hozzá Dezső bátyánk: ELVÉGEZTETETT. Atyáinknak és Anyáinknak hála ez a nemzetség már győzelemre van ítélve – Bábel óta.
 
Nyelvhatárokon át. Akik a békét várják, azokra egy új város vár[10].
 
Aki nem hiszi – járjon utána…
 
[1] Tamási Áron
[2] “Egy testnek tagjai” kifejezés sem mai találmány (Lásd 1KOR.12,12)
[3] Őrjöngő röptünk, mondd, hová vezet? (Madách)
[4] 1Móz.2,7 és 1Móz.28,12
[5] El lehet lopni egy kis nép nyelvét (mint a latin esetében történt – kiirtva az eredeti tulajdonosokat is), lehet ennek birtokában hatalmat gyakorolni a többi “értelmetlen bennszülött” nép felett – egyszer - korlátozott ideig. Ha nincsenek “anyanyelvű anyák”, akkor a nyelv kihalása ugyanis csak idő kérdése. Még a latiné is. Atyáinknak és Anyáinknak hála mára már nincs a világnak olyan csücske, ahol ne volna magyar. Ráadásul sehol sem kirekesztő vallásokat, de nem is gettókat építettünk az elmúlt évszázadok során. Mindennek rendelt ideje van.
[6] Ezen a téren az antiszemitizmuson már túl vagyunk! Megjelent a LEUKOFOBIA jelensége, ami már az egész fehér “fajt” teszi felelőssé tragikus helyzetünkért!
[7] apostolus. jog. jelentés a felsőbb birósághoz (Finaly) Vagyis az országunk koronája a “legfelsőbb bíróság" tulajdona!
[8] A katholikosz (egyetemesség) nevében a kirekesztés “világhálója” épült ki és nem a befogadásé. (1Kor.16,22)
[9] minden ember két szülője vérét kapja, de ez az ősökre is igaz : így kb. száz év =24(16 ős), Árpádék óta kb. ezer év (negyven nemzedék = 240 ) 1,099 * 1012 felmenő!! 
[10] A Béke Városa: עיר השלים