Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


“Csapataink harcban állnak.”

2012.03.08

Mártír miniszterelnökünk fegyverdörgés közepette elmondott kijelentése ma is igaz. A történelem nem ért véget 56-ban, a fegyverdörgés elmúltával sem: az “Ember tragédiája” ki tudjak hányadik “színét” játszuk éppen a világot jelentő deszkákon”?! (Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő…) Egyesek szerint már a falanszter kezdeténél járunk, mások még csak a megváltót várják (egy biztos: a filmvásznak tele vannak antikrisztusokkal). Múlt és jövő egyre inkább összeér…

Nemrég még vicc volt arról, hogy majd mi megoldjuk a négerkérdést – csak Amerika oldja meg nekünk cserébe a cigánykérdést. Ki hitte volna, hogy mára már Kanada is küzd vele…

Egy falu lett a Föld. „A nemzetközi helyzet mindig begyűrűzik…” Az ellenség köztünk van.” Stb. stb. Természetes, hogy ma már csak egyetemes háborút lehet vívni – és mint ilyet – csakis az erkölcs nevében lehet. Ezért az egyetemes háborúk soha nem gazdasági, politikai vagy kulturális háborúk (voltak a múltban sem). Hiszen a “másik” nélkülözhetetlen “kelléke” a (piac)gazdaságnak éppúgy, mint a politikai pártrendszernek, vagy a kultúrának. Ezen okokból kiirtani a másikat – nyilvánvalóan saját magunk “piacának” a kiirtását jelentené. Mindezek az emberi, társadalmi “felépítmények” azonban csak hab a tortán, és ki vevő egy ilyen tortára, ha maga az alapja, a “pité” megbüdösödött vagy megromlott? Az alap pedig ma sem más, mint:

 

A tiszta erkölcs, melly ha megvész:

Róma ledül s rabigába görbed.

 

(Idézet Berzsenyi Dániel A magyarokhoz c. ódájából. Széchenyi csak Berzsenyi nevét írta a fogalmazványra.)

 Az egyetemes erkölcs nevében vívott háború így a másik ember ősi ösztöneivel és vágyaival szemben vívott háború. Igazi elnyomás ezek ellen támad:

 

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat.

 

Ennyi lenne az “emberré válás” szükséges és elégséges feltétele, de pont ennek a “vulkánnak” a lefolytása az eddigi háborúk története. Mostanra odáig jutottunk álszent erkölcseinkkel, hogy ami jó az életben, az vagy erkölcstelen, vagy illegális, vagy pedig hízlal. Papolhatnak vallások és jogászok alapvető emberi jogokról, amíg egyetlen ember alapvető vágya is sérül. Amíg nincs tisztázva mi számít alapvető emberi vágynak és nincs rá garancia, addig szellemekkel harcolunk. Ámokfutó gyilkolókkal és önmagukat felrobbantókkal. Az ember “természetével” háborúzunk tehát, saját magunkkal háborúzunk – mindaddig, amíg meg nem békülünk vele.

 

Ez a megbékélés vágyainkkal annyi, mint testnek a kenyér.

 

Szerencsére minden emberi alkotmány csak tákolmány az ember ősi ösztöneihez képest – ha előbbi nincs tekintettel rá. A “színjáték” arról szól, hogy „a nemzetközi helyzet mindig begyűrűzik…”, pedig az “ellenség és a jóbarát„ közelebb van mint gondolnánk…

 

Mi Atyánk,

 

ki itt vagy a szívünkben!

Szent legyen ki a szívből szól!

Ő hozza el a Te országod,

Betölti az akaratod –

Vigyázva Égre-Földre,

Mert nem csak kenyérrel él az Ember,

Hanem széppel és jóval is,

És ne bocsásd meg, ha hazudnánk –

Mégha ellenségeinknek is,

Mert elég volt a kísértésből, gonosz csábításból,

Véd minket országod hatalma és üdve,

Most és mindörökre!

 

(Pogány miatyánk” a harmadik évezred elején)

Karinthy “Frici” elkezdte kidolgozni egy szívből jövő társadalom jövőképét, de valamiért ez a munkája befejezetlen maradt. Lásd Kiáltvány a húszévesekhez.

 Lehet folytatni!